Ez egy uszkár

Legalábbis ezzel vertek át kutyatulajdonos wannabeket Japánban. A szépen nyírt bárányok darabját kb. 290 ezer forintért sikerült felvásárolni ennek a mintegy 2000 hokkaidói idiótának.

Aki vesz egy kutyát divatból, vagy mert megacuki, és annyira nem ért hozzá, hogy észrevegye, hogy bárány, az meg is érdemli. Ezért találták fel a Hello Kitty-t, meg a tamagocsit, az ég szerelmére! Ne a szerencsétlen állatok szívjanak a hülye barom gazdájuk miatt.

Az sem elég frappáns kifogás, hogy sosem láttak bárányt életükben.

Remélem nem kapnak kártérítést az államtól. Örüljenek, hogy nem vették el a gyereküket is büntetésből. :)

Az eredeti cikk itt.

Joost meghívók

[update 2] Mégsem tudok meghívókat küldeni, mert nem indul el a Joost a gépemen. Haha. Hiába van mostmár végtelen. Elnézést mindenkitől!

[update] ELFOGYOTT !

Ez a tumblelogra való, de ott nem lehet kommentezni, szóval ide írom, hogy akinek kell meghívó Joostra írjon emailt (andras pont csibi kukac gmail pont com), vagy ide kommentbe. Csak három van, úgyhogy szaporán!
A Joost egyébiránt egy p2p videó-megosztó szolgáltatás, csak kivételesen legális. Nézhetsz teljes képernyős videókat ingyen, néha cserébe van egy kis reklám, meg elfoglal a felfele menő sávszéledből is egy falatot, mert közben tölti fel az éppen nézett videó darabkáit más felhasználóknak.
Itt a reklámjuk, vicces, hogy pont a Youtubeon elérhető.

Mért nem akkora gáz mégse, ha geek vagy...

Meghívott a lifehacker.com kommentelni, mert megint okos voltam, úgyhogy ne csodálkozzatok ha ezentúl ezekkel a srácokkal láttok együtt egy hasonlóan tarkónpörgős, rostosalmalé-mámoros, őrült partyban:

A viccet félretéve, a Lifehacker egy remek blog, az egyik kedvencem. Az alapvető elképzelés az, hogy épeszű ember utál fölöslegesen a számítógép közelében tartózkodni. Ugyanakkor egy kis ésszel remek dolgokra tudjuk felhasználni, a hatékony információszerzéstől kezdve az emberekkel való kapcsolatteremtésen át a kreatív önkifejezésig, csak hogy a legfontosabbakat említsem. A lifehacker segít uralmunk alá hajtani a számítógépeket, hogy igazán hatékony eszközként tudjuk használni őket a fenti célokra.

Modern értelemben vett "kockának" lenni jó dolog, mert ez azzal jár, hogy jól informált vagy (20 perc alatt végigböngészéd azt a 100 RSS feedet, amit naponta olvasol), szociálisan aktív vagy (kihasználod az emailezés, MSN, Skype teljes potenciálját), értelmesen le tudod kötni magad mindenféle kreatív elfoglaltsággal.

Múltkor belinkeltem a thumblelogra egy cikket az új-geekek pozitív tulajdonságairól, sok helyen fején találta a szöget a szerző. Úgy tűnik, egyre kevésbé ciki egy kicsit geeknek lenni manapság, ami nagyrészt annak tudható be, hogy megváltozott a társadalomnak a geekekről kialakított képe. Már nem csak a pattanásos játék-addiktok jutnak eszünkbe, akik az anyukájuk pincéjében kernelfordítással mulatoznak, hanem olyan intelligens srácok is, akik folyamatosan saját maguk, és környezetük tökéletesítésébe ölik fölösleges szellemi energiájukat. Mégis mi rossz lenne ebben?

Végezetül mindenki vésse jól észbe: nem az számít, hogy mekkora király vagy, hanem az, hogy mennyire vagy állat. (It's not about being cool, it's about being awesome - Ze Frank)

Nézzétek meg a Lifehacker kommentjeimet! Két tipp a billentyű-kombo fanoknak.

"If I can build a computer..." t-shirt by T-Shirt Hell

Remek kampányfogások Japánban

Vasárnap lesz az önkormányzati választások második fordulója. A kampány Japánban azzal jár, hogy a jelöltek kibérlik a Family Frosttól az összes mikrobuszt, és szombat hajnalban körbekocsikázzák a kerületüket, kedves jókívánságokkal köszöntve az ébredező lakosságot.

"Én Tanaka Yusuke vagyok, az LDP jelöltje, szavazzon rám dozo yoroshiku onegaishimaaaaaasu"

Nagyjából én is erre keltem szombaton fél kilenckor. Mikor meghallottam Tanaka-san hangszóróból üvöltő szívhezszólóan lágy, fuvolázó baritonját azonnal elöntötte szívemet a hála, mivel gondoskodott arról, hogy ne csesszem el alvással az egész napomat. Sajnálom, hogy nem szavazhatok egy ilyen arany emberre.

Komolyan Yusuke, és a többi paraszt, mi értelme van ennek?! "Hmmmm, vajon hogyan tudnánk hatékonyan kommunikálni a szavazók felé, hogy szavazzanak ránk? Megvan! Üvöltsük bele a fülükbe hangszóróval miközben alszanak!". Valószínűleg a PR-osztály három havi megfeszített munkájának az eredménye ez a verhetetlen kampánystratégia. És én még azt hittem, hogy a 1700 négyzetméteres Igen, MSZP-s óriás Gyurcsány plakátnál nem lehet jobbat kitalálni.

További remek ötletek elszánt jelölteknek a következő kampányszezonra:

• Dobjuk be a szavazók ablakait szórólapba tekert féltéglával! A postaládába tömött reklámszemetet nem olvassa el senki, ezzel biztosan felkeltjük az emberek figyelmét.
• Karcoljuk bele választási ígéreteinket a kocsik szélvédőire, hogy az autósok vezetés közben is meggyőződhessenek arról, hogy csakis mi vagyunk álmaik jelöltje.
• Vesztegessük meg a választókat ajándék tehénfossal!
  
• Pisiljük bele a nevünket a garázsbejárók előtti hóba!

(Oké, szarkazmus modul kikapcs!)

Szerencsére legalább Japánban vannak még olyan politikusok, akik hajlandóak gondolkodni is. Néhány jelölt hangszennyezés elleni kampányba kezdett Tokióban. Hangos, idegesítő, szennyezi a levegőt is a kibocsátott gázokkal, egyszerűen pazarlás az adófizetők pénzével. A hatékonyságról nem is beszélve.

Egy 28 éves jelölt például biciklivel járja a környéket, a lakosság támogatását kérve. "Sokkal könnyebben beszélnek velem az emberek, mint az autójukban ülő jelöltekkel. Közvetlenebb kapcsolatot szeretnék teremteni az itt lakókkal."

Ez igen, le a kalappal! Lehet, hogy elfogult vagyok a kerékpár miatt, de egy ilyen jelölt nálam jelentős előnnyel indulna.

A teljes cikk a Mainichi-n

Behold The Mighty Mega Mac!

Január 4-én debütált a japán McDonald's-okban a Mega Mac, ami gyakorlatilag egy Big Mac 4 húspogácsával. Nem érdekel mit mond a Norbi, és nem érdekel hogy mennyire divatos gyűlölni a mekdót, ez a rettenet abomináció akkor is maga a 750 kalóriányi földöntúli élvezet.

Eddig azért nem mondtam, mert otthon is lehet kapni, úgyhogy nem leptem meg senki olyat akinek az értékrendjét nem rontották el teljesen a zöldek, antiglobalisták, és egyéb olyan emberek akik büszkék arra, hogy havonta egyszer mosnak hajat, és akkor is csak harmatvízzel.

Az viszont érdekes, hogy Spanyolországban be van tiltva, legalábbis ezt állítja Javier. Pontosabban az állam nem engedélyezi a McDonald's-nak, hogy forgalmazza, a nép egészségére hivatkozva. Ezt a hírt nem tudtam megerősíteni az Interneten (ezt az egy fotót leszámítva, amit a barcelónai "Libertad, Igualdad, Glotonería" fesztivál honlapján találtam - igen, képtelen voltam nem kihasználni az analógiát).

András azon gondolkodik, hogy beleszóljon-e az állam abba, hogy milyen, az egészséget károsító anyagokkal élhetnek az emberek?

Magyarországon elég nehéz vitázni erről anélkül, hogy az ember homlokára ne ütnék rá a "szadeszes füves köcsög" vagy a "beszűkült részeges turbómagyar" címkék egyikét. Valahogy egyiket sem szeretem.
Mert az oké, hogy bennem speciel megvan az az alapvető érzék, hogy tudjam hány Mega Mac-et szabad enni egy hónapban, a szüleim egész jól megtanították. Én nem szeretném, ha betiltanák, mert szerintem finom. Ugyanakkor az államnak úgy kell döntésket hoznia, hogy minden egyes állampolgár érdekét figyelembe veszi, ami azt jelenti, hogy azokét is, akik potenciálisan heti háromszor ennének Mega Mac-et, ha hagynák.

András végül tartózkodik... De Ti, kedves olvasók, elmondhatjátok a véleményeteket, (ő meg majd legfeljebb osztogatja a címkéket a homlokotokra a partvonalról).