Andris Japánban

Városligeti Műjég Pancsolós Party Dragon Quest!

2008-02-26T21:15:00.004+09:00

2008. március 1-jén, szombaton kimegyünk a jégre fürdőnaciban, úszógumival korizni!

http://improvbudapest.blogspot.com

Gyertek, legyünk sokan!

Elnézést

2007-06-24T12:18:00.001+09:00

Az a helyzet, hogy eléggé elfoglalt vagyok így az utolsó héten, úgyhogy nem tudtalak gazdagítani
Titeket ravasz kis trükkökkel. A P 365 blog gőzerővel halad, nézegessétek meg a képeket!
Július 2-án érkezem, 18:00-kor Frankfurton keresztül, gyertek ki elém, és öleljetek meg!
Hamarosan folytatom a blogot...

Sziasztok új emberek!

2007-06-15T11:32:00.000+09:00

Kaptam egy kis extra forgalmat a napokban, mivel a srácok a blogtéren érdekesnek találták a Firefox trükkjeimet, és kirakták címlapra. Huhú, nagyon köszi!

Az új látogatóknak egy kis bemutatkozás:

Éppen Japánban töltögetem a szakmai gyakorlatom, szóval igazából ez a blog útiblognak indult, de mivel kiderült, hogy utálok élménybeszámolókat írni, az ismeretlen emberek élete pedig egyébként sem olyan érdekes, ezért egyre inkább háttérbe szorultak a japános/ego posztok.

Mostanában arról írok, amit szeretek, és ez leginkább az emberi leleményesség, ami jobbá teszi az életünket. Tudomány, technika, és egyéb még vállalhatóan geek dolgok. Ha ilyesmi érdekel, lehet, hogy tetszeni fognak ezek a cikkeim:

Ha érdekel Japán, akkor nézd meg a Project 365 blogom; minden nap csinálok egy fotót, és igazából helyzetemből adódik, hogy ezek Japánról szólnak. A tumblelogomon is nagyrészt japán butaságokon kacaghatsz - tudod, olyan vicces dolgokon amit az idióta kollégád, a Miklós küld folyton emailben, (akit emiatt gyűlölsz is), de ha unatkozol biztos tetszeni fognak.

Jobb posztok Japánról:

Ha harcművész vagy, és szétvet a sárga irigység, mert én 8. danos karate mesterekkel járok sörözni, itt van a karatés naplóm sorban:

Szóval ez van, ha tetszik amiket csinálok, ott vannak az RSS feedek a bal felső sarokban.

Írj bátran emailt, ha érdekel valami konkrétan Japánról, vagy akármi, szívesen segítek. (andras.csibi kukac gmail pont com)

Firefox Toolbar Gepimpt

2007-06-13T15:23:00.001+09:00

[Figyelmeztetés] Megint egy kocka hack post, de hát ez már csak egy ilyen blog. A héten írok még szumóról, úgyhogy ne szaladjatok el örökre!

Nem akarok senkit sem áttéríteni Firefoxra, értem én, hogy sokaknak nem éri meg a kezdeti energiabefektetést, hogy megtanuljanak használni egy okos szoftvert, de ha 8 órában gép előtt ülsz, és a munkádhoz elengedhetetlen a böngésző használata, akkor valószínűleg nagyon hamar megtérül az a kis idő amit rászánsz a tuningolgatásra és a gyorsbillentyűk megjegyzésére. Kivéve ha blogolsz is róla, kac-kac.

Ez a post a kicsit haladóbb felhasználóknak szól, akiknek már a legfontosabb gyorsbillentyűk az ujjaiban vannak, okosan használják a gyorskereséseket meg a kulcsszavakat, és már legalább enyhe undort éreznek az egér láttán. Oké, nem kell megijedni, lesz pár szó mindenről, ismétlés a tudás anyja.

Először is ajánlom figyelmetekbe Gina Trapani remek Lifehacker postját: Top Firefox 2 config tweaks.

Ha mindezek megvannak, akkor már nyílván feltűnt, hogy a default Firefox eszköztár 80 százaléka teljesen fölösleges. Amíg a buta ember szomorkodik, hogy nem lát semmit a csomó ikontól, és vesz egy nagyobb monitort pénzért, addig mi ügyesen kidobáljuk a sok szart szép sorban.

1. Go button

A billentyűzet teljes felületének kb. 5 százaléka ENTER billentyű, és ráadásul pontosan ugyan azt csinálja mint a Go button (a zöld háromszög az URL sáv mellett). Szerinted sem nagyon kell az oda, igaz?
Nyisd meg egy új fülön a Firefox konfigurációs felülét (Ctrl-T ugye, és about:config)!
Állítsd át a hideGoButton paramétert igazra: browser.urlbar.hideGoButton=true
Na ez eltűnt, eddig jó.

2. Könyvjelző eszköztár (Bookmarks Toolbar)

A könyvjelző eszköztár nem a barátod. A kulcsszavak a barátod. Barátaid.
Ha használod a könyvjelző eszköztárat, akkor most azonnal állíts be kulcsszavakat egyenként minden elemre:
Jobb klikk, Tulajdonságok (Properties), itt a Kulcsszó (Keyword) mezőre írj be egy egy-két betűs rövidítést, amit könnyen megjegyzel.

Néhány példa, amiket használok:

n: Netvibes
b: Blogspot
c: Google Calendar
d: Google Docs
r: Google Reader
m: Gmail
g!: Gmail This! Bookmarklet
t!: Tumblr Bookmarklet

(Igen, a Google birotkolja a lelkem is lassan.)

Egyrészt sokkal gyorsabban navigálsz így, mintha egérrel klikkelgetnél (Ctrl-L, keyword, ENTER) másrészt megszabadulsz egy sávtól. (Jobb klikk a menü mellett, Bookmarks Toolbar kikapcs.)

3. Keresődoboz (Search box)

Mivel nyilván te is használod az URL gyorskereséseket (ugye?) semmi szükség nincs a jobb oldali extra kereső dobozkára. Az URL sáv kereső mező is egyben, mint tudjuk!

Ha nincs beállítva gyorskeresés azokra a keresőkre amiket használsz, akkor látogass el a kereső honlapjára, jobb klikk a keresőmezőre, majd "Kulcsszó hozzáadása" (vagy valami ilyesmi).

Néhány példa, amiket használok:

g: Google search
wp: Wikipedia
dict: Answers.com (angol értelmező szótár)
slang: Urban Dictionary (angol slang szótár)
imdb: IMDb
yt: YouTube

Csakúgy mint a kulcsszavaknál, ha rá akarsz keresni valamire, átkapcsolsz az URL sávra (Ctrl-L), beírod a rövidítést, és a keresőkifejezést (pl. "g she invented", "yt kovbojok", stb.), akkor kidobja a találatokat. Az élet szép.
Remélem nem kell mondanom, hogy mivel ez egy rendes google keresés, számológépnek, valuta konverternek, meg mindenféle egyéb jóságnak is használhatod, pl. "g 46800 yen in huf" megmondja hogy mennyi pénzt csesztél el búvártanfolyamra a múlt héten.

Most hogy nincs semmi szükségünk többé a keresődobozra, kapcsoljuk is ki gyorsan!
Menü mellett jobb klikk, Beállítások (Customize) - lásd bal oldalt.

Simán fogjuk meg az egérrel a keresődobozt, és dobjuk be a többi szarság közé! Hahaha, keresődoboz, see you in hell.

4. Refresh, Stop, Home, és egyéb hülye gombok

Tudod a billentyű kombinációkat, igaz?
Frissítés: F5
Leállítás: Esc
Home: Alt+Home

Akkor ennyi erővel ki is dobhatnád ezeket a gombokat a francba, nem? Megteheted ugyan úgy, mint a keresődobozzal.
A Vissza meg az Előre gombok kellenek még azért, néha jól jönnek, ne dobd ki, viszont érdemes kicsire állítani őket, hogy ne foglaljanak annyi helyet.

5. URL sáv és menü menjen egy sávba!

Most hogy kidobáltunk egy csomó mindent, hirtelen olyan hosszú lett az URL sáv, nem? Nosza rakjuk is be egy sorba a menüvel, és lám kiiktattunk még egy sávot! Simán fogd meg, és húzd át felülre, meg a két nyilat is, utána kapcsold ki a Navigation Toolbart is!

Presto! Egy faszán kipimpelt Firefox eszköztár!

+1. Tabok

Még egy kapcsolódó hack a kismonitoros multitask-ninjáknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek egyszerre 20 tabon dolgozni:

Minden tabon ott a bezárás ikon?! Tisztára kitakarja a tab címét, nem jó ez, de szerencsére ki tudod kapcsolni about:config-ban a browser.tabs.closeButtons paraméter tekergetésével: ha a default értéket, ami 1, átállítod 2-re, akkor eltűnnek a bezárás ikonok örökre! Kinek kell egyáltalán, mikor jó a Ctrl-W is, vagy a középső klikk a tabon?

Ha már így belejöttünk a Firefox beleiben való turkálásba, rögtön állítsuk át a tabok minimális szélességét is! Tudod, ha nagyon sok tabot nézel egyszerre, akkor szkrollozgatni kell ide oda, hogy lásd az elejét meg a végét, és ezt Te is hogy utálod. Állítsuk át a browser.tabs.tabMinWidth paramétert nagyon nagyon kicsire (pl. 0), és a Firefox abbahagyja ezt a buta viselkedést.

+2. Memória

A Firefox a legizmosabb program amivel évek óta találkoztunk, csak sajnos lomha kicsit, meg olyan sok erőforrást eszik, hogy mindannyiunkak könnybelábad a szeme olykor.

Bár rendes megoldás még mindig nincs a problémára, kicsit tudunk trükközgetni.

Ha a browser.cache.disk.capacity paramétert valami ésszerűen alacsony számra rakod, akkor bizonyos mértékben gátat szabhatsz az istentelen memória orgiának. Computerworld ökölszabályként azt javasolja, hogy 512MB és 1GB között kezdjünk 15000-as értékkel, 128M és 512M között meg inkább 5000-et próbáljuk meg!

Hasznos még, ha bekapcsolod a config.trim_on_minimize funkciót, ami kiírja a sok szemetet lemezre, ha minimalizálod a Firefoxot. Visszaugrik a foglalt memória kb 10K-ra, és mikor visszarakod teljes méretre megint, akkor is kicsit jobban viseli magát.

Van még pár hasonló trükk a tarsolyodban? Hagyd őket bátran itt a kommentekben!

Gyakorlás a Jundôkánban

2007-06-12T08:48:00.000+09:00

Mint írtam, az elmúlt hetet Okinawán töltöttem, és meglátogattam egy helyi karate dôjôt. Vicces módon sikerült random betévedni az egyik leghíresebb Goju Ryu dôjôba, a Jundôkan-ba. Tele volt a hely 6-7-8. danos öreg sensei-ekkel, de ez elsőre nem tűnt fel, erről majd később.

A dôjô

Több okinawai egyesület honlapját is megnéztem, de mivel ez pont közel volt a szállodához (negyed óra gyalog), erre esett a választásom, szinte véletlenszerűen.

Hívatlanul, ajánlólevél nélkül állítottam be szerda este, mondtam, hogy gyakorolni szeretnék. Gondoltam olyan lesz mint otthon, mondják, hogy ez remek, gyerünk, állj be, még meg is veregetik a vállam, ehhez képest néztek, hogy mit keresek itt, kérdezgették, hogy mégis milyen stílust gyakorlok, valamiért fontosnak tűnt. Leültettek, hogy várjam meg a kaichô-t, az egyesület elnökét, vele beszéljem meg a dolgot.

Mesteremről, Fujimoto Sadaharu senseiről, és iskolájáról, a Shôbukai-ról nem nagyon hallottak előtte, én meg nem tudtam megmondani, hogy pontosan milyen stílust gyakorlunk*, mivel a Mester különböző stílusokból alakította ki a saját stílusát. Nagyjából tisztáztuk, hogy bármi legyen is az amit gyakorlok, nem sok köze van a Goju ryu-hoz, így ezek után felvetődött, hogy akkor végső soron mi a halált akarok én tőlük. Ezen a ponton kissé megszeppenve mondtam, hogy hát én csak gyakorolni jöttem, gondoltam nem gáz, jorosku onegájsimász. Aztán mondta a kaichô, hogy oké, beállhatok fehér övvel alap edzésre, az oktatás díja 5000 jen. Mondtam, hogy nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, inkább akkor megnézném a gyakorlást a padról, ha szabad.

Végül csak beálltam, mert kiderült, hogy 5000 jenért edzhetek a hét végéig, és 4 edzésért már megéri kifizetni ennyi pénzt. Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen híres iskolába tévedtem. Mint említettem, ennyi 6-7-8. danos mestert egy rakáson nem sok helyen lát az ember. Szóval pláne.

Közben beállított három kigyúrt fehér srác is, ijesztően néztek ki, de az edzés után sokkal barátságosabbak voltak, kiderült, hogy új-zélandiak, egy hétig vannak itt, minden nap gyakorolnak.

Az edzés - [kicsit szakmai, nem karatésok nyugodtan ugorjanak a következő részhez]

A szerdai edzés pont csoportos volt, a többi nem. A dôjô délután 2-től este 10-ig van nyitva, mindig van benn néhány karatéka, párokban vagy egyedül gyakorolnak megszállottan, kivéve amikor csak röhögcsélnek. Igen, van olyan is. :-)

Az egyik tanítvány megmutatta nekem a jumbitaizo-t, a bemelegítést, lazítást -- goju ryuban ez is kötött. Voltak benne szokatlan, de hatékonynak tűnő elemek.

A kihon kemény, tempós volt. A goju ryu és a mester stílusa között van néhány alapvető különbség, de nagyjából megegyeznek a technikák, úgyhogy nem lógtam ki feltűnően. Pár apróbb eltérés:

magasabb hikite, teljesen hátrahúzott kéz, kidüllesztett mellkas
védéseknél a másik kéz úgy mozog, hogy közben végig védi a testet
sokkal mélyebb alapállások (a shiko dachi és a zenkutsu dachi) - ennek a csípőm nem örült
hami kamae helyett sanchin dachi

A tanulás amúgy elég jól ment, első nap megtanultam 2 katát, a Gekusai ichi-t és a Gekusai ni-t. Másnap hozzávettük a Saifa nevűt. Küzdést nem láttam egyáltalán, nagyjából katáztunk, kihonoztunk és más érdekes gyakorlatokat csináltunk végig.

Elég sok erősítés volt, a képeken látszik, hogy sok súlyzó, és egyéb erősítő eszköz sorakozik a falak mellett. Erőnlétre és állóképességre elég nagy hangsúlyt fektetnek, nagyjából annyit mint mi otthon, Jersy mester dôjôjában.

Volt egy kote-ate nevű gyakorlat, ha jól emlékszem a kifejezésre, ami abból áll, hogy a pároddal összeütöd az alkarod, ezzel erősítve azokat a felületeket, amiket védés közben használsz. Ezt azért szerettem, mert mindenkinek jól szétvertem a kezét, és volt egy kis sikerélményem.

Gyakoroltuk a sanchin katát, ami csak a goju ryuban létezik. Nagyon lassú technikák, erős légzéssel, megfeszített izmokkal, az alhasból indítva, harából. Érdekes, és fontos gyakorlat, más stílusok nem fordítanak ekkora figyelmet arra, hogy minden technikának az ereje a harából ered, csak magasabb szinten éreznek rá a tanítványok sokszor maguktól, intuitívan, nem ennyire explicit a gyakorlása, mint a goju ryuban.

Egyébként jó volt, mert hagyták feltűrni a karategi ujját, amitől én kb 28 százalékkal erősebb vagyok. Fujimoto mesternél rámaszóltak.

Sörözés a mesterekkel

Csütörtök este az egyik öreg sensei meghívott sörözni egy kis izakayába (kocsmába) a dôjô közelében. Amikor bementünk, ott volt már a kaichô, awamorit iszogatott, nekünk sört rendeltek. Kérdezgettek mindenféléről, mesélték, hogy voltak tavaly Magyarországon szemináriumot tartani. Azt mondták, hogy jó a borunk, bár a kaichônak nagyon nem ízlett az aszú, túl édesnek találta, igyák azt az asszonyok szerinte. Most májusban Bécsben voltak ők ketten, szintén szemináriumot tartottak. Az öreg mester elmesélte milyen vicces volt, mikor Bécsben az utcán heilhitlerezett, meg karlendített, mondták az osztrákok, hogy talán nem kéne. Tényleg vicces elképzelni egy kicsi japán apókát amint a Schönbrunn kastély előtt karlendítve masírozik, közben meg tudod, hogy összepakolna egy század rohamrendőrt, mielőtt kimondanák, hogy "achtung". A mester egyébként tényleg iszonyat gyors, ilyet még soha nem láttam, Fujimoto mesternél sem. Később adott egy névjegykártyát, amiről kiderült, hogy ő Taira sensei, és 8. danos, akkor kicsit leesett az állam. Többek között azt emelném ki, hogy fiatal korában mikor elkezdett judózni napi 8 órát gyakorolt, és két hónap alatt megszerezte a fekete övet.

Érdemes megnézni ezt a videót is. Az elején ugyan abban az izakayában beszél, ahol voltunk, ráadásul pont ugyanott ül, ahol aznap ült. Én a baseball sapkás faszi helyén ültem. Kár, hogy a videón nem jön át igazán, hogy milyen elképesztően gyors, ezt a fickót tényleg látni kell, hogy elhidd.

Később aztán előkerültek az új-zélandiak is, meg egy rakás szasimi, awamori, meg egyéb jóság, egy jó darabig még iszogatunk, fél egykor értem vissza a szállodába. Mikor a pénztárcámat készítettem Taira sensei mondta, hogy ne aggódjak a számla miatt: összeségében kurvára megérte 5000 jent kifizetni a tanításért, főleg hogy megittam ingyen két sört, egy fél üveg awamorit, megettem két tál szashimit, két tál tésztát, meg egy csomó krumplit.

Elég elképesztő élmény, amikor az ember két 8. danos mesterrel sörözget. Többször mondták, hogy itt mindenki brother, nem hordják fenn az orrukat, pedig nincs a világon még egy ilyen mester, mint Taira sensei. Ugyan úgy, ahogy nincs a világon még egy olyan mester, mint Fujimoto sensei. Fantasztikus ilyen mesterektől tanulni, hatalmas mázli, hogy pont ebbe a dojoba tévedtem be. Lehet nem véletlenül alakult így a karmám, biztos akar velem valamit istenke.

* később kiderült, hogy a mester stílusa a Shito Ryu-ból származik. Az egyik mester hallott Fujimoto mesterről, ő mondta meg, aztán beugrott nekem is, hogy valami ilyesmit magyaráztak. Nem volt világos, hogy a Shobukai nem egy stílus neve, hanem az egyesületé/iskoláé. Illetve mivel a mester kialakította a saját stílusát, ezért a Shobukai név egyben a stílust is jelöli. Bonyolult. Karate, azt' jónapot.

Hazaértem Okinawáról

2007-06-11T17:11:00.000+09:00

Okinawa jó móka volt, Zoli barátom megírta a blogjában az élményeinket, én nem fogom, olvassátok el az ő beszámolóját, ha érdekel, hogy mi történt velünk.

Zoli szintén írt egy bejegyzést a japán kórházakról, nagyon érdekes, olvassátok el. Lelombozóan drasztikus a színvonalbeli különbség az egészségügy helyzetében.

Az okinawai dôjô hatalmas élmény volt, már megírtam a riportot, csak kell egy pár kép, úgyhogy majd este töltöm fel ide a blogra. Ma vagy holnap utolérem magam a Project 365 képeimmel is, szóval felkerülnek a legjobb képek Okinawáról. Már alig várjátok.

Okinawa

2007-06-06T16:09:00.000+09:00

Azert nincs uj tartalom, mert Okinawan kergetjuk a halakat. Ez egy kb. tropusi sziget, de nem kell nagyon irigykedni, mert jobbara esik. Esos evszakban tropusi szigetre menni -- nem okos.

Ma meglatogatok egy helyi dojot, hiszen az Okinawai karate Japanon kivul vilaghiru, irok rola beszamolot, ha erdekes lesz.

80/20

2007-05-28T17:04:00.000+09:00

Jövő héten részt veszek egy búvártanfolyamon Okinawán, minek kapcsán meg kell tanuljak egy egész könyvet. Nagyrészt alap fizika és józan paraszti ész, nagyon érdekes, már tiszta izgatott vagyok. Vicces, hogy ennek ellenére nagyjából ugyanakkora hajlandóságot mutatok kézbe venni a könyvet, mint annak idején a Hálózatok és rendszerek jegyzetet szigorlat előtt. Keveset.

Erről eszembe jutott a tanulás-elmélet tudományos megközelítése, csak hogy ezen a héten is elkergessem a nem-geekeket a blogomról. Csak vicceltem, ugorjátok át a képleteket. Ha az sem érdekes, nézzétek meg a szupercukiság kölyöktigriseket a tumblelogomon.

Szóval a tanulás nagyjából az elektromossággal analóg. Az első dolog amit minden gyerek megtanul, amint először megpillantja a napvilágot az Ohm törvény, ami azt mondja ki, hogy egy vezetőn átfolyó áram arányos a rajta eső feszültséggel. Az arányossági tényező az R ellenállás, ami a vezetőre jellemző paraméter.

U / I = R

Minél nagyobb munkát végez a vezető két végére kötött forrás (minél nagyobb a feszültség a két vége között), annál gyorsabban szaladnak a töltések rajta (annál nagyobb az átfolyó áram).

Minél nagyobb munkát végzel a könyv elülső és hátsó borítója között, annál gyorsabb az információ áramlása.

Nagyjából duálisak a fogalmak:

Q elektromos töltés

= elemi információ (pl egy szó, egy oldal, egy könyv, mindegy, valamilyen egység)

U feszültség - egységnyi töltés mozgatásához szükséges munka

= egységnyi információ megtanulásához szükséges munka

I áram - egy felületen időegység alatt áthaladó töltések száma (ie. a töltés idő szerinti deriváltja)

= időegység alatt megtanult elemi információ

R ellenállás - a vezető ellenállása a töltések áramlásával szemben
arányos az anyagra jellemző konstanssal és a vezető hosszával, fordítottan arányos a keresztmetszettel

= a tananyag ellenállása az információ kinyerésével szemben
arányos az anyagra jellemző WTF?? faktorral

De ez nem érdekes. Az érdekes az az, hogy a tananyag ellenállásától teljesen független a feszültség-idő görbe. Ez a kapcsolat szintén exponenciális, mint a múlt heti bejegyzésben az alsó görbe.

Általánosan igaz a 80/20-as szabály: egy feladat 80 százalékát a rendelkezésedre álló idő 20 százalékában végzed el. Ha 5 napod van megtanulni 40 tételt, akkor 4 nap alatt megtanulod az első 8 tételt, miközben töltődik a következő pálya GTA San Andreasban*, utolsó napon meg megtanulod a maradék 32 tételt egy 36 órás burst-ben. Igazam van? Nagyjából így van ez minden határidővel egyébként. Mindegy milyen hamar kezded, egy marginális problémával fogsz foglalkozni a projekt 80 százalékában. Na én ezért szeretek mindent az utolsó percre hagyni, rengeteg időt takarítok meg vele.

Miközben ezt írtam rákerestem a 80/20-as szabályra, mert ismerős volt, és kiderült hogy ezt már feltalálták, sőt, még tanultam is közgázból, ez a Pareto szabály. Hát a kurva élet. Az ember kitalál valamit, örül, hogy milyen okos, aztán kiderül hogy tanulta kb. 3 éve. Pareto szabály szerint, úgy tűnik.

Az eredeti 80/20-as szabályt igazából az egyenlőtlen vagyoneloszlás leírására találták ki, de innen nem olyan nehéz kiterjeszteni idő-menedzsmentre, szóval meg lennék lepve, ha mégis újat mondtam volna.

Holnap lesz az elméleti vizsgám. Este megtanulom a maradék három fejezetet, ami hátra van még (az ötből). Sok sikert a vizsgaidőszakhoz!

* vagy amíg zuhanyzik a csajod, bár ha ideáig eljutottál az olvasásban, úgy sejtem ez a szcenárió eléggé valószínűtlen. Kac-kac. **
** Kezdek olyan lenni, mint Scott Adams ezzel a ti-kockák-vagytok-de-én-nem hozzáállással. Gáz.

Relativisztikus szépség-görbék

2007-05-21T14:34:00.000+09:00

Tegnap felfigyeltem arra, hogy milyen éles lehet a különbség a szépség érzékelése, és kommunikációja között. Rajzoltam is gyorsan egy grafikont erről, amolyan Jessica Hagy/Kathy Sierra stílusban. Csodálom a munkájukat, ahogy játékosan rámutatnak a világ érdekkességeire.

Szóval a relativisztikus szépség-görbék:

Az, hogy mennyire tetszik valaki, sok mindentől függ, pl. az alkoholtól és a társadalmi nyomástól is. Általában nem kezdesz el járni egy mérsékelten csinos (=csúnya) lánnyal, még akkor sem, ha tetszik, mert gáz. Persze csak abban ez esetben, ha egy érzéketlen tapló vagy, meg a barátaid is azok, és nem értenék meg. Maradjunk ennél az esetnél, mert ez a valószínűbb. Kac-kac.

A sör hatását meg azt hiszem nem kell magyaráznom. Sok lánnyal fordult már elő, hogy megártott a külalakjának a másnap reggel.

Érdekes milyen jól leírják a logaritmukus/exponenciális görbék a férfiak viselkedését még a metszéspont után is. Ha be vagy nyomva, nem nagyon tudsz különbséget tenni egy majdnem nem ronda lány, és pl. Eva Longoria, vagy az én barátnőm között. Szóval hamar eléred a maximumot, és az után nem nagyon emelkedik a görbe.

A macsó esetben meg amint a csaj megüt egy bizonyos szintet, ahonnan már társadlamilag elfogadott, sőt menő, hogyha bejön, onnantól kezdve egyre gyakrabban teszel megjegyzéseket különböző testrészeire (és az általad elképzelt felhasználási módjaikra), csak azért hogy a barátaid tudják, hogy közéjük tartozol. Még ha annyira nem is vagy oda a hatalmas mellekért, kénytelen vagy azt mondani, hogy de igen, különben a többiek kicsúfolnak.

Haj, de jó, hogy már nem vagyok 16 éves.

Relativstic Beauty Curves

2007-05-21T14:17:00.000+09:00

Yesterday I jotted a little graph to visualize the difference between how we percieve and communicate beauty, Jessica Hagy & Kathy Sierra style. I admire their work, they make you see relationships in the world in a playful, stunningly straightforward way. You can get their point in a glance.

So here you go, the Relativistic Beauty Curves:

Attraction depends on a lot of factors, like alcohol and social pressure. If you are just a normal guy, you won't start dating a moderately attractive (ie. ugly) girl, even though you like her, because it's icky, right? Well at least in case you're a jerk, and your friends are jerks as well. But let's assume it's true, because it's likely that it is, anyway. Nudge-nudge-wink-wink.

I guess I don't have to explain the effects of beer.

Notice how well these exponential/logarithmic curves seem to fit standard male behaviour even after the crosspoint. When you're drunk you cannot really see the difference between a fairly nice girl and say Eva Longoria or for example my girlfriend. So you quickly reach a maximum desire value, and after it's pretty flat.

Likewise, on the macho curve, once the hotness of a chick hits some sort of a treshold, from which point it is socially accetable and even cool to like her, you'll make remarks about some specific parts of her body (and your ideas about using them) as often as you can, just to let other males know you're one of them. Even though you're not really into big boobs, you've got to say you are, in order to avoid being called something like a "pussy", or whatever the kids are saying these days. Tell me if I'm wrong.

Man, I'm glad I'm not 16 anymore.

Anyway, this stuff with the graphs is so nerdy that if you liked it, I'd guess you haven't been laid in a week. Is that correct? (I liked it a lot, actually)

Wikipédia terrorizmus

2007-05-15T13:38:00.000+09:00

Még egy szóösszetételt hadd javasoljak gyorsan, ebéd előtt:

wikipédia terrorizmus - wikipédiás szócikkek korlátlan és abuzív linkelése az olvasóban műveletlenség érzetének keltése érdekében - gyakran a tanítás, felvilágosítás nemes eszménye mögé rejtőzve.
A wiki-terroristák (alternatív: wikipédia nácik) elsődleges célja okosnak látszani, kiemelve a (sokszor nem létező) kontrasztot saját és környezetük intellektualitása között.

Vagy csak engem zavar, hogy amikor bekapcsolom az internetet, új és ismeretlen dolgok rettenet hada ostromolja énképem törékeny falait? Mindegyik sunyi kis információmorzsa azt üvölti bele az agyamba, hogy tahó vagy, mert nem tudod, hogy mi vagyok, és az is maradsz örökre, mert engem hiába is értesz meg, több milliárd társam még mindig ott vár kint, hogy porba zúzza az egódat.

Nem csoda, hogy ez ember fél kimerészkedni ebbe az információáradatba.

Ugyanakkor az igazán sikeres emberek hozzáállása a dologhoz: Bring it on! Úgyhogy most nekiállok lekaratézni a 117 feedemet. Lehet hogy végül az információ fog győzni, de legalább megpróbáltam.

If we lose, then what the hell, at least we died trying.

Click Click Click

2007-05-15T11:52:00.000+09:00

Magyarok! Férfiak és asszonyok! Klikkeljetek Magyarországért!

Ez a remek oldal megszámolja, hogy hágy klikk érkezett az egyes országokból, egy izgalmas játék keretében.

Igen, egészen pontosoan semmi értelme, csak megelőztek minket a horvátok, a csehek, sőt még a szlovákok is, és ez nekem fáj, úgyhogy könyörgöm, klikkeljetek!

Én sajnos nem tudom segíteni az ügyet innen Japánból, IP alapján keresi meg, honnan klikkelsz. (Igy is ők vezetnek, nem kell még én is a szekerüket toljam)

Elszánt geekek próbálják ki a Keybreez e-t, fel tud venni makrókat. Igen, tudom, ez csalás, de a cél szentesíti az eszközt! Vesszenek a szlovák soviniszta klikkelőhadak!

Legalább Romániát messze lehagytuk - jelenleg 72. helyen vannak. Up yours, Bucureşti!

Amúgy nem tudom hogy ez mit jelent, de Vatikán (74.) egy hellyel megelőzi Kínát (jelenlegi állás szerint). Ha népességre leosztva számolunk, akkor az derül ki, hogy egy átlagos vatikáni legalább 2 338 129-szor klikkel gyorsabban, mint egy átlagos kínai. Ha! És egyesek szerint nincs Isten... Up yours, Dawkins!

Egyébként egy lehetséges magyarázat, hogy a kínaiak a klikkelő skilljüket gold farminggal foglalkozó cégeknél szeretik kamatoztatni inkább. Milyen vicces már, hogy ilyen létezik, én még mindig nevetek, ha eszembe jut.

Ingyenes proxy Pandora függőknek

2007-05-10T16:09:00.000+09:00

Talán nem kell bemutatnom a Pandorát, az ingyenes, egyéni ízlésedhez szabható internetes rádiószolgáltatást. Csinálhatsz csatornákat, amik a kedvenc előadóidhoz/számaidhoz hasonló zenét játszanak. Milyen király már?

Hát ez az, semmilyen, mert egy hete elvették mindenkitől, aki nem amerikai. Jogi problémák: Amerikában a DMCA miatt a szellemi jogtulajdonosoknak tudnak fizetni egyszerre, de mivel máshol ilyen nincs, ezért egyenként kellene levadásszák az összes kiadót, aminek a zenéit játszani akarják, ami eléggé sziszifuszi munka, nyilván. Inkább bezárták.

Mielőtt szomorúan elkullognátok legális zenét vásárolni, megnyugtatásul elárulom, hogy továbbra is elérhető a Pandora, mégpedig proxy szerveren keresztül. Ez gyakorlatilag úgy működik, hogy van mondjuk egy nagy szerver Amerikában, ami tud ugye Pandorát hallgatni, te meg bejelentkezhetsz a szerverre, és te is tudsz Pandorát hallgatni, mert azt hiszik, hogy Amerikából jöttél. Egyszerűen fogalmazva, a proxy szerver olyan jószág, mint az a csöves bácsi, akit lefizettél 16 éves korodban, hogy vegyen neked vodkát a közértben.

Akit nem érdekel mi az a proxy szerver és már nem is olvassa, amit írok egyszerűen csak látogasson el erre az ingyenes proxy-ra, és írja be hogy www.pandora.com.

(Tipp: akkor is jó, ha névtelenül meg akarod fenyegetni a Tomcatet, de félsz, hogy tényleg le tud nyomozni az IP-d alapján. Kac-kac.)

Vagy másik lehetőség: hallgassatok obskurus, de szexi elektropopot online, a honlapjukról:
Terry Poison
The Pipettes

Vagy C) hallgassatok Rotkreis-t, a honlapjukról letölthető sok számuk. Vegyétek meg a lemezüket, ha tetszik!
(az én barátaim zenekara jobb mint a tieidé)

Ez egy uszkár

2007-04-27T14:21:00.000+09:00

Legalábbis ezzel vertek át kutyatulajdonos wannabeket Japánban. A szépen nyírt bárányok darabját kb. 290 ezer forintért sikerült felvásárolni ennek a mintegy 2000 hokkaidói idiótának.

Aki vesz egy kutyát divatból, vagy mert megacuki, és annyira nem ért hozzá, hogy észrevegye, hogy bárány, az meg is érdemli. Ezért találták fel a Hello Kitty-t, meg a tamagocsit, az ég szerelmére! Ne a szerencsétlen állatok szívjanak a hülye barom gazdájuk miatt.

Az sem elég frappáns kifogás, hogy sosem láttak bárányt életükben.

Remélem nem kapnak kártérítést az államtól. Örüljenek, hogy nem vették el a gyereküket is büntetésből. :)

Az eredeti cikk itt.

Joost meghívók

2007-04-26T23:23:00.000+09:00

[update 2] Mégsem tudok meghívókat küldeni, mert nem indul el a Joost a gépemen. Haha. Hiába van mostmár végtelen. Elnézést mindenkitől!

[update] ELFOGYOTT !

Ez a tumblelogra való, de ott nem lehet kommentezni, szóval ide írom, hogy akinek kell meghívó Joostra írjon emailt (andras pont csibi kukac gmail pont com), vagy ide kommentbe. Csak három van, úgyhogy szaporán!
A Joost egyébiránt egy p2p videó-megosztó szolgáltatás, csak kivételesen legális. Nézhetsz teljes képernyős videókat ingyen, néha cserébe van egy kis reklám, meg elfoglal a felfele menő sávszéledből is egy falatot, mert közben tölti fel az éppen nézett videó darabkáit más felhasználóknak.
Itt a reklámjuk, vicces, hogy pont a Youtubeon elérhető.

Mért nem akkora gáz mégse, ha geek vagy...

2007-04-18T16:43:00.000+09:00

Meghívott a lifehacker.com kommentelni, mert megint okos voltam, úgyhogy ne csodálkozzatok ha ezentúl ezekkel a srácokkal láttok együtt egy hasonlóan tarkónpörgős, rostosalmalé-mámoros, őrült partyban:

A viccet félretéve, a Lifehacker egy remek blog, az egyik kedvencem. Az alapvető elképzelés az, hogy épeszű ember utál fölöslegesen a számítógép közelében tartózkodni. Ugyanakkor egy kis ésszel remek dolgokra tudjuk felhasználni, a hatékony információszerzéstől kezdve az emberekkel való kapcsolatteremtésen át a kreatív önkifejezésig, csak hogy a legfontosabbakat említsem. A lifehacker segít uralmunk alá hajtani a számítógépeket, hogy igazán hatékony eszközként tudjuk használni őket a fenti célokra.

Modern értelemben vett "kockának" lenni jó dolog, mert ez azzal jár, hogy jól informált vagy (20 perc alatt végigböngészéd azt a 100 RSS feedet, amit naponta olvasol), szociálisan aktív vagy (kihasználod az emailezés, MSN, Skype teljes potenciálját), értelmesen le tudod kötni magad mindenféle kreatív elfoglaltsággal.

Múltkor belinkeltem a thumblelogra egy cikket az új-geekek pozitív tulajdonságairól, sok helyen fején találta a szöget a szerző. Úgy tűnik, egyre kevésbé ciki egy kicsit geeknek lenni manapság, ami nagyrészt annak tudható be, hogy megváltozott a társadalomnak a geekekről kialakított képe. Már nem csak a pattanásos játék-addiktok jutnak eszünkbe, akik az anyukájuk pincéjében kernelfordítással mulatoznak, hanem olyan intelligens srácok is, akik folyamatosan saját maguk, és környezetük tökéletesítésébe ölik fölösleges szellemi energiájukat. Mégis mi rossz lenne ebben?

Végezetül mindenki vésse jól észbe: nem az számít, hogy mekkora király vagy, hanem az, hogy mennyire vagy állat. (It's not about being cool, it's about being awesome - Ze Frank)

Nézzétek meg a Lifehacker kommentjeimet! Két tipp a billentyű-kombo fanoknak.

"If I can build a computer..." t-shirt by T-Shirt Hell

Remek kampányfogások Japánban

2007-04-17T17:03:00.000+09:00

Vasárnap lesz az önkormányzati választások második fordulója. A kampány Japánban azzal jár, hogy a jelöltek kibérlik a Family Frosttól az összes mikrobuszt, és szombat hajnalban körbekocsikázzák a kerületüket, kedves jókívánságokkal köszöntve az ébredező lakosságot.

"Én Tanaka Yusuke vagyok, az LDP jelöltje, szavazzon rám dozo yoroshiku onegaishimaaaaaasu"

Nagyjából én is erre keltem szombaton fél kilenckor. Mikor meghallottam Tanaka-san hangszóróból üvöltő szívhezszólóan lágy, fuvolázó baritonját azonnal elöntötte szívemet a hála, mivel gondoskodott arról, hogy ne csesszem el alvással az egész napomat. Sajnálom, hogy nem szavazhatok egy ilyen arany emberre.

Komolyan Yusuke, és a többi paraszt, mi értelme van ennek?! "Hmmmm, vajon hogyan tudnánk hatékonyan kommunikálni a szavazók felé, hogy szavazzanak ránk? Megvan! Üvöltsük bele a fülükbe hangszóróval miközben alszanak!". Valószínűleg a PR-osztály három havi megfeszített munkájának az eredménye ez a verhetetlen kampánystratégia. És én még azt hittem, hogy a 1700 négyzetméteres Igen, MSZP-s óriás Gyurcsány plakátnál nem lehet jobbat kitalálni.

További remek ötletek elszánt jelölteknek a következő kampányszezonra:

Dobjuk be a szavazók ablakait szórólapba tekert féltéglával! A postaládába tömött reklámszemetet nem olvassa el senki, ezzel biztosan felkeltjük az emberek figyelmét.
Karcoljuk bele választási ígéreteinket a kocsik szélvédőire, hogy az autósok vezetés közben is meggyőződhessenek arról, hogy csakis mi vagyunk álmaik jelöltje.
Vesztegessük meg a választókat ajándék tehénfossal!
Pisiljük bele a nevünket a garázsbejárók előtti hóba!

(Oké, szarkazmus modul kikapcs!)

Szerencsére legalább Japánban vannak még olyan politikusok, akik hajlandóak gondolkodni is. Néhány jelölt hangszennyezés elleni kampányba kezdett Tokióban. Hangos, idegesítő, szennyezi a levegőt is a kibocsátott gázokkal, egyszerűen pazarlás az adófizetők pénzével. A hatékonyságról nem is beszélve.

Egy 28 éves jelölt például biciklivel járja a környéket, a lakosság támogatását kérve. "Sokkal könnyebben beszélnek velem az emberek, mint az autójukban ülő jelöltekkel. Közvetlenebb kapcsolatot szeretnék teremteni az itt lakókkal."

Ez igen, le a kalappal! Lehet, hogy elfogult vagyok a kerékpár miatt, de egy ilyen jelölt nálam jelentős előnnyel indulna.

A teljes cikk a Mainichi-n

Behold The Mighty Mega Mac!

2007-04-01T00:01:00.000+09:00

Január 4-én debütált a japán McDonald's-okban a Mega Mac, ami gyakorlatilag egy Big Mac 4 húspogácsával. Nem érdekel mit mond a Norbi, és nem érdekel hogy mennyire divatos gyűlölni a mekdót, ez a rettenet abomináció akkor is maga a 750 kalóriányi földöntúli élvezet.

Eddig azért nem mondtam, mert otthon is lehet kapni, úgyhogy nem leptem meg senki olyat akinek az értékrendjét nem rontották el teljesen a zöldek, antiglobalisták, és egyéb olyan emberek akik büszkék arra, hogy havonta egyszer mosnak hajat, és akkor is csak harmatvízzel.

Az viszont érdekes, hogy Spanyolországban be van tiltva, legalábbis ezt állítja Javier. Pontosabban az állam nem engedélyezi a McDonald's-nak, hogy forgalmazza, a nép egészségére hivatkozva. Ezt a hírt nem tudtam megerősíteni az Interneten (ezt az egy fotót leszámítva, amit a barcelónai "Libertad, Igualdad, Glotonería" fesztivál honlapján találtam - igen, képtelen voltam nem kihasználni az analógiát).

András azon gondolkodik, hogy beleszóljon-e az állam abba, hogy milyen, az egészséget károsító anyagokkal élhetnek az emberek?

Magyarországon elég nehéz vitázni erről anélkül, hogy az ember homlokára ne ütnék rá a "szadeszes füves köcsög" vagy a "beszűkült részeges turbómagyar" címkék egyikét. Valahogy egyiket sem szeretem.
Mert az oké, hogy bennem speciel megvan az az alapvető érzék, hogy tudjam hány Mega Mac-et szabad enni egy hónapban, a szüleim egész jól megtanították. Én nem szeretném, ha betiltanák, mert szerintem finom. Ugyanakkor az államnak úgy kell döntésket hoznia, hogy minden egyes állampolgár érdekét figyelembe veszi, ami azt jelenti, hogy azokét is, akik potenciálisan heti háromszor ennének Mega Mac-et, ha hagynák.

András végül tartózkodik... De Ti, kedves olvasók, elmondhatjátok a véleményeteket, (ő meg majd legfeljebb osztogatja a címkéket a homlokotokra a partvonalról).

Idiots' Guide to UCD

2007-03-30T13:25:00.000+09:00

Reggel beugrottam egy nonstopba mobilért, esett, tipikusan japán módra: egyszerre 17 irányból fúj a szél, minek következtében az eső is ennyi irányból esik, és az esernyőd is ennyi felé szakad. (photo by Milosz)

Mire kijöttem, ellopták az ernyőmet, amit az üzlet előtt hagytam, az esernyőtárolóban, ami majdnem olyan szomorú, mint az, hogy Neked, kedves olvasó, alig tűnt fel, hogy milyen egetverően vicces az a tény, hogy Japánban mobiltelefont árulnak a sarki ábécében.

Az ernyő egyébként is már 17 felé volt szakadva, meg különben is, én is loptam, úgyhogy nem volt nagy érvágás. De mégis! Lopás, tolvajlás Japánban? Botrány. Mellesleg elég ostobaság volt ellopni pont egy kelet-európai gaijin ernyőjét, ezentúl gátlástalanul fogom fosztogatni az esernyőtárolókat, mintegy erkölcsileg is felhatalmazva érzem magam. (jaj, klisé!) Néz majd Naritán a röntgenes koma, látott már gaijint egy bőrönd fényképezőgéppel hazamenni, de ilyet... (?)

Az esernyőtárolók szintén elég érdekesek. Mivel viszonylag csapadékos az időjárás, a belsőépítészek mindig szem előtt tartják az esernyő-kompatibilis tervezés (UCD - Umbrella Compatible Design - acr. coined by Andras Csibi) iránymutatásait, alapelveit. Fellengzősnek hangzik így beszélni egy akasztóról a piszoár mellett, de a szakterület (hovatovább: tudományág) létjogosultságának legvehemensebb vitatói is egyetértenek abban, hogy korántsem triviális a probléma. Kedvencem az automata esernyő-fóliázó gép, de ötletes mechanizmusokat láthatunk lopásgátló esernyő-zárakra is.

Bevallom, direkt túlreagáltam a lopás dolgot (az UCD színigaz!), hogy legyen miről írni, az esernyőtolvajláson ugyanis nincsen semmi meglepő itt, mindenki csinálja. Mondhatni esernyő-kommunizmus van. Ha szerencsétlenül alakulnak a dolgok, és elkezd esni, kiveszel egy szarabb ernyőt a kupacból. A tulajdonos akkor éppen úgysem használja, mert bent van az épületben, ami előtt hagyta. Ha kijön, ő is választ magának. Ha nem kell már, otthagyja valahol. Olcsó, nincs értéke, úgyhogy fölösleges megtartani. Ha valakinek igénye van szép ernyőre, az sem gond, a szép ernyők nem játszanak, azokat nem ér elvinni. Ezért jó Japán: ha valamit nem ér csinálni, azt nem csinálják.

Ingyen iPod

2007-03-25T13:54:00.000+09:00

Egy Xpango nevű cég ingyen iPodokat, Nintendo Wii-ket, Playstation 3-mat osztogat, azért cserébe, hogy embereket nyaggatsz ilyen írásokkal. Se.

Én is benyaltam, megírtam ezt a postot rendesen, hogy bár szkeptikus vagyok, de mivel ingyen van, egy próbát megér, ja meg különben is szeretek a TAB-ot nyomogatva végigsuhanni a rubrikákon, le lehet nyűgözni a haverokat, milyen gyorsan töltesz ki egy formot.

Aztán eszembe jutott, hogy rákereshetnék, hogy "Xpango hoax", és láss csodát, Levente rájött mi a turpisság! Csak akkor érvényes az egész, ha a pajtikáid, akiket beszerveztél (mondjuk az iWiW-en) vesznek dolgot pénzért. (Haj, sok körlevelet kell majd kitöröljek iWiW-en...) Nekem még az a szerencsém, hogy Magyaroszágon most alszanak, úgyhogy időben ki tudtam javítani a postot. :)

Egy iPodhoz 13 barátod fejét kell átverned, a Wii nehezebb, mert ahhoz 18 kell.

Egyébként elárulom, ha már itt tartunk, hogy az iPodot nem véletlenül hype-olják annyian, tényleg egy hihetetlen jó termék. Mint tudjuk, az örök boldogság forrása nem az anyagi javak, hanem az iPod, és a Ninento Wii.

Ha valami túl jó, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az. Hát, ma se lettünk ingyen gazdagok.

Új Toshiba tej-joghurt konverter áprilistól a boltokban!

2007-03-16T19:50:00.000+09:00

Joghurt csináló gép, na, hogy értse aki nem geek.
Lehet, hogy nem fognak annyian sorban állni, mint a Wii-ért, de azért nekem tetszik. Beöntöd a tejet, vársz egy napot, és hip-hop, máris kész a finom, természetes joghurt. Bocimintás. Komolyan, kell ennél több, hogy megvegyél egy terméket?

[via TOKYOMANGO]
(A Toshiba sajtóközleményét itt olvashatjátok.)

A Toshiba egyébként a profiljuk szempontjából egy nagyon furcsa cég. Az első igazán sikeres termékük egy speciális rizsfőző-kukta volt, még a múlt század elején. Manapság a félvezetőiparban nyomulnak olyan faszán, hogy képesek eltartani egy olyan haszontalan részleget is, mint a Multimédia labor, ahol dolgozom. Egyébként minden szart gyártanak. Mindent amiben van áram, komolyan. Nem tudom, hogy csinálják, én biztosan nem venném meg egy terméküket se, azt mondanám, hogy “heló most akkor mit gyártotok, joghurt rohasztó gépet, tranzisztort, mozgólépcsőt vagy számítógépet? szerintem találjátok ki, ja aha és ráadásul ezek mellett még beszédfelismerést is kutattok, meg asszem most fuccsolt be a HD-DVD szabványotok, hát nem tudom, apáim, értetek ti egyáltalán valamihez?”
Csak viccelek, viccelek. Persze valami igazság mindig van az ilyen viccekben. Egy egész tanulmányt lehetne írni azokról a cégekről, akik startupként, egy konkrét kis területre fókuszálva hatalmas sikert értek el, hogy aztán ötvenezer embert foglalkoztató mamut-cégként belebukjanak valami újdonságba, amibe hűbelebalázsként hozzáfogtak.
Meg persze ott van a kaktusz-effektus is, vagyis hogy az, amelyik jól startol, és több vízhez jut a fejlődése kezdetén, az jobban tud terjeszkedni, aminek hatására még több vízhez jut stb., hogy végül a saját elképesztő súlya alatt roskadjon össze. Olyan hatalmasra nő, hogy a saját felépítése, struktúrája nem tudja támogatni, fenntartani a további fejlődést, növekedést egy bizonyos határon túl, vagy pedig egyszerűen a tehetetlensége miatt képtelen alkalmazkodni, megfelelően reagálni a külső változásokra. Ezért fogunk mind meghalni ezen a Földön maholnap, ezért haltak ki a dinoszauruszok is -- olyan közhelyesen, hogy szégyelem magam, hogy egyáltalán leírtam a teljesség kedvéért -- ezért bukott el minden létező birodalom, ahogy Amerika is hamarosan.
Ezek az analógiák, hasonlóságok valahogy úgy tetszenek nekem, talán az alapvetően holisztikus világképem miatt. Minden mindennel összefügg, mert minden egy, én te vagyok, te én, a semmi minden, és a minden semmi. A Taó valódi értelme meg egy szelet franciakrémes, miért ne, akár, hiszen ez is igaz! (Idióta Zen buddhizmus, basszus :-) )

Egyébként ez olyan hatalmas és bonyolult téma, hogy igazából csak magamnak írtam, mindmap helyett (nem találom a színeseket), hogy később gondolkozzak el rajta, nem is kellett volna elolvassátok. Csak ilyen értelmetlen, bármiféle háttérinformációt és forrásmegjelölést nélkülöző fotelfilozófálás, szellemi önkielégítés, ha úgy tetszik. Blogolás. Végsősoron a blogolás az.
Kit érdekel, nevessetek inkább egyet a joghurt gépezeten, meg azon, hogy én egy tejalvasztó berendezéseket gyártó cégnél dolgozom, azért írtam.

RSS

2007-03-13T12:16:00.000+09:00

Figyelmeztetés! András megint felvilágosít! Ha nem bírja elviselni, hogy más emberek okosabbak Önnél, akkor látogasson el a legalja.hu-ra, ahol több száz Önnél lényegesen ostobább ember szellemi ámokfutásán mulathat. (Ráadásul a legalja.hu oldalon nem is ijesztgetik Önt mindenféle RSS-sel)

A viccet félretéve tényleg csodálkozom, hogy mennyire kevesen használnak feed olvasókat. Azért, mert még senki sem tudta egy mondatban elmagyarázni, hogy mi az, attól még nem bonyolult dolog. Azt is értem, hogy legtöbben gyűlölik a számítógépeket, és nem akarnak időt fordítani arra, hogy megtanulják használni. Na guess what, mint minden normális ember, én sem szeretem a számítógépeket. Utálom a gép előtt vesztegetni az időm. Éppen ezért hajlandó vagyok ráfordítani egy kis időt, hogy megtanuljam hatékonyan használni. Nincs energiám arra, hogy végigkattintgassak egy menüsort, vagy egyáltalán megfogjam az egeret, amikor egy szimpla billentyűkombinációval is elérhetem, amit akarok.

Szóval a feed olvasókról. Mondok egy hasonlatot: emailt nem úgy olvasunk, hogy egyenként megkérdezzük a Krisztát, a Balázst, és az Orsit, meg az összes barátunkat, hogy akarnak-e valamit mondani nekünk, hanem van egy egy elektronikus postaládánk, amibe automatikusan bekerül a barátaink üzenete. Mért ne csinálnánk ugyan ezt az internetes hírekkel, blogbejegyzésekkel is? Teljesen ostobaság egyenként felkeresni az összes honlapot, amit el szeretnénk olvasni, naponta ránézni az olyan blogokra, amik csak hetente frissülnek, amikor egyszerűen automatizálhatjuk az egész folyamatot. Készíthetünk egy postaládát, amibe automagikusan megérkeznek a hírek, amint felkerülnek a netre. Pont mint az email inboxunk.

Sokféle hírolvasó szolgáltatás létezik, én személy szerint a Google Readert használom. Ennyit kell tenned:

Ellátogatsz ide: http://www.google.com/reader [0,5 s]
Regisztrálsz (ha van már gmail accountod, nem kell) [14,3 s]
Belépsz [0,5 s]
Add subscription mezőbe bemásolod a híroldal/blog/podcast/akármi URL-jét (ahol látod ezt az ikont ott van RSS feed.) [8 s]
Ismételd a 4-est annyiszor, ahány hírforrást követni szeretnél.

Összesen max. 2 perc az egész procedúra. És ezentúl nem kell beírni egyenként mind a hat, hatvan, vagy hatszáz blog címét, elég egy oldalra elmászni, a Google Readerre, és ott van az összes egy kattintásra, szépen kategóriákba rendezve, ahogy szereted.

Egyszerűbb lett az életed? Igen! Megtudtad mi az, hogy RSS? Nem! Érdekel egyáltalán? Nem! Még jó hogy, borzasztó unalmas, nem érdekel senkit sem, a lényeg hogy működik, úgyhogy örüljünk!

Ebben a szellemben megosztom az aggregált feedemet. Az azt jelenti, hogy minden amit kirakok az internetre (betűk, képek, videók, érdekességek) össze van gyűjtve egy kupacba, úgyhogy elég egy feedet berakni. Ezt.

Ha valamelyikre mégsem vagy kíváncsi, akkor itt van egyenként:

Végül idebiggyesztem az OPML fájlomat (ez egy meta-fájl ami az általam olvasott feedekről tárol információt) Ha kíváncsi vagy, mit szoktam olvasni, akkor importáld be ezt a fájlt a Google Readerbe (Settings - Import/Export) Kis magyarázat: a "timesinks" címkét nem olvasom rendszeresen, csak ha sok az időm. Rendszerint csak belépek és olvasottnak jelölöm az egészet (Shift+A). A "pop" meg ne nevess, hogy hülye kategória, oda rakom ami máshova nem fér be.

Végezetül szeretném megköszönni Spag barátomnak, hogy felhívta a figyelmemet olyan internetes szolgáltatásokra, mint pl. a netvibes, del.icio.us, digg, egész más szemmel nézek a netre. Az internet hasznos, ha rendelkezel az értékes információ kibányászására alkalmas eszközökkel.

Még valami: rájöttem, hogy többek között azért nem kommenteltetek, mert le volt tiltva. Hehe. Mostmár engedélyeztem, úgyhogy ha hasznosnak találtátok ezt a leírást, akkor hagyjatok egy sort a kommentekben!

Felkelés

2007-03-08T13:09:00.000+09:00

Most találtam ezt az új japán jóságot, egy ébresztőóra, ami csak pénzzel hallgat el [via tokyomango.com]. Fel akartam dobni gyorsan az új tumblelogomra, de meggondoltam magam, kifejtem inkább hosszabban, hogy mért tartom zseniálisnak ezt a kis cuccot.

Én is küzdök a felkeléssel egy ideje. A korán kelés jót tesz az agynak, reggel van időd szarakodni, tükörtojást sütni, elolvasni a híreket, de legfőképp jó érzés úgy munkába menni, hogy aznap már csináltál valami értelmeset. Nem csak úgy kigurulsz az ágyból be a metróba.
Az elmúlt egy hónapban én is elkezdtem hatkor kelni, és vicces módon többet alszom. Talán azért, mert benne van az emberben a para, hogy ííí, hatkor kelek, akkor talán aludni kéne, lefekszem éjfélkor. Ha viszont tudom, hogy aludhatok nyolcig, akkor háromig vidáman fenn vagyok. Szihológia.

Észrevettem, hogy szinte kizárólag csak úgy tudok megcsinálni bármit is, ha valami fondorlatos módon kicseszek magammal, olyan szituációba kényszerítem a lusta énem egy józan pillanatomban, hogy ne legyen alternatívám, kénytelen legyek megcsinálni. A lusta énem, és az okos énem folyton próbál túljárni egymás eszén. Igen, gyakorlatilag ketten vagyok. Gondolom ezzel nagyjából mindenki így van.
Az okos énem például kitalálja, hogy rendszeresen fényképeket szeretne készíteni. A lusta ennek nem örül, mert igazából elég fárasztó mindig találni valami témát, és ő személy szerint jobban szeret sörözni, és amerikai sorozatokat nézni. Ezért az okos kitalálta, hogy csinál egy fotó blogot, hogy mindenki lássa, miben mesterkedik. A lusta erre levágja, hogy mégis kell fényképet csinálnia, mert különben már nem csak saját maga előtt égne szarrá, ha abbahagyná a projectet, hanem a barátai előtt is. Közben meg átkozza az okos ént, mert ilyen hülye helyzetbe hozta.
Másik. Az okos énem rakott magának egy parancsikont az asztalra, ami fél óra alatt lekapcsolja a gépet. Ezt a folyamatot leállítani macerás, mert csak parancssorból lehet, úgyhogy ha éjfélkor, két youtube klip között szóhoz jut a józan énem egy pillanatra, akkor gyorsan rákattint a parancsikonra, a lusta erre meg nem tehet mást, mint dohogva elmegy aludni.

Szóval korán kelni sok szempontból nagyon előnyös. De attól még nehéz kivitelezni. Összeírtam néhány cselt, amit bevethettek magatok ellen:

Legalapvetőbb trükk, hogy ne rakd az ágyad mellé az ébresztőórát. Kegyetlenség, tudom, de szükségszerű.
Ne használd a SNOOZE gombot! Semmi értelme fél órát szenvedni még az ágyban, öt percenként felkelve, lenyomni az órát. Tudom, sokan így ébredtek, "fokozatosan", mert ez nektek jó, én is ezt csináltam, de kiderült, hogy hülyeség.
Éjjel, lefekvés előtt rakd mindig máshova az órát, hogy reggel anyázva keresni kelljen. Csak úgy illan az álom a szemedből!
Ha más nem megy, alakíts ki valami olyan környezetet, hogy csak úgy tudd kikapcsolni az órát ha megfejtesz egy "rejtvényt". Pl. rakd az órát egy számzáras dobozba. Lásd előző pont. Gondolkodom, hogy össze kéne rakni egy ébresztő programot mondjuk Java-ban, ami csak akkor kussol el, ha megfejtesz egy Sudokut. Népszerű lenne, hehe.
Rakd be az órát a fürdőszobába (ha megoldható) Így mikor lekapcsolod, akkor veheted is kezedbe a fogkefét azzal a lendülettel ha már egyszer ott vagy, kisebb a késztetés, hogy visszamássz az ágyba.
Szóval ha messze van az órád, és nem tudod alvás közben kikapcsolni, akkor a másik trükk, amit bevet a lusta éned, az az, hogy egyszerűen megszokja az óra hangját, és vidáman alszik tovább egy órát az üvöltő óra mellett. Ezért kell gyakran cserélni az ébresztőrát, mielőtt még megszoknád a dallamát. A legtöbb újabb telefonon több ébresztőt is be tudsz állítani, a hét minden napjára más és más hanggal.
Még egy fontos tényező a motiváció. Előző este találd ki, mit akarsz csinálni a reggel. Ha van konkrétan valami amit el akarsz intézni, akkor sokkal könnyebb dolgod van, mint ha csak a hecc kedvéért kelnél fel. Emlékszel, nem volt olyan bonyolult hajnali négykor kipattanni az ágyból aznap, mikor éppenséggel vízitúrázni, vagy kirándulni mentél.

Szóval ezért zseniális ez az óra: nincs rajta SNOOZE, és míg kotorászol a pénztárcádban apróért, fel is ébredsz. Meg egyébként sem árt egy kis vésztartalék otthon, ha üres a hűtő, és bezárt az ATM (ne nevess, itt Tokióban, az Isten háta mögötti kis recsás faluban éjjel, és hétvégén a legtöbb ATM be van zárva. Furcsa egy olyan országban élni, ahol egyes emberek többet dolgoznak, mint az ATM-ek)

Igazi lifehack, ez az óra, kell ilyen! - [update] megnéztem, 6000 yen, azaz kb 10000 Ft. Lehet, hogy mégsem kell ilyen.

[update 2] elmentem egy boltba, ahol árulják, és kiderült, hogy sajnos elég halkan csörög. D'oh. Egyébként is nem mondtam, de sajnos megszoktam már úgy általában a mobilom csörgését, bármelyik fajtát, elég kellemetlen. Ma reggel például 10-kor akartam kelni, csörgött az órám mellettem egy órát miközben aludtam, és amikor elhallgatott, akkor felébredtem, és gondoltam felkelek. Szóval én is bort iszok, vizet prédikálok. (De attól még igazam van. ;-) )

Nem kell újabb blog

2007-03-06T15:14:00.000+09:00

(photo from snapsoid.com) - Disclamer: azért mert idióták tüntetnek ellene, még nem kell feltétlenül füvezni.

De kell egyébként újabb blog, enyém. Nem is blog, tumblelog. Olyan mint a blog, csak kicsi és gyors. Pfff.
Nem tudom, hogy mért erőltetem, amikor sokan még mindig azt hiszik, hogy a blogozás csak azoknak a hülyegyerekeknek való, akiket frusztrál, hogy nem tudják kitörölni az index fórumán mások véleményét, ezért csinálnak sajátot, ahol viszont igen. Nem igaz.

A blogozás jó, egyrészt neked, kedves Olvasó, mert amíg ezt olvasod addig se kell kitakarítani a garázst, nekem is jó, mert közben nem azon gondolkodom, hogy hol van a hiba a programban, amit írtam.

Régen az embereknek sokkal nehezebb volt elcseszni az idejüket, például Fleming is csak tájképeket akart festeni a petricsészébe, a baktériumtelepbe nagyon szép napocska-formát tudott marni valami hülye vegyülettel, amit kikevert valahogy, kit érdekel, nagyon örült neki, amíg az asszisztense felhívta a figyelmét, hogy (most lesek) "Sanyibazmeg, ne legyél hülye, ez azért kicsit kurvajó", és így lett a penicillin. Szegény fószer csak csalni akart a munkaidőből, erre feltalált valami szarságot, ami forradalmasította az orvostudományt. D'oh!
Szerencsére a televízió, az Internet, és végül legfőképp a flash-játákok megjelenésével ez már örökre a múlté! A kreatív hobbik fokozatosan háttérbe szorultak, és most itt a felhőtlen pihenés aranykora! Végre órákat tudsz felelőtlenül eltölteni úgy, hogy a végén halvány fogalmad sincs, hogy mit csináltál, de abban 100 százalékig biztos lehetsz, hogy semmi hasznosat az égvilágon. Semmi új találmány, nem kell rohangászni mindenféle papírokkal a szabadalmi hivatalba, nincsen idegeskedés, hogy mi van ha már valaki megcsinálta előtted, sőt azon sem húzod fel magad, hogy mások mennyivel kreatívabbak mint te, mert te egész egyszerűen (ravaszul) meg sem próbálod azt csinálni, amit ők. Ez az igazi kikapcsolódás, nem izzadni a konditeremben/biciklin/barátnőn, fáradni valami alkotással, ami úgyis szar lesz, vagy megnézni egy gondolkodós filmet, amiben a Bruce Willis időutazik, és már az első öt percben elveszted a fonalat, éjszaka meg nem tudsz aludni, mert azon gondolkodsz, hogy akkor most ki lőtte le a végén.
Sőt, ha szerencséd van, akkor még azt is megmondják neked az Interneten, hogy mit gondoljál bizonyos dolgokról, nem kell önálló véleményformálásra pazarolni az agykapacitásod. Nem kopnak az idegvégződéseid, ezért szellemileg fittebb maradsz, mint azok a szerencsétlen barmok, akiknek gondolkodni kell minden hülyeségen, például hogy mi történjen a következő évadban Jack Bauerrel a tévében. Az élet szép, na.

Szóval ezért jó az én blogom, mert átlagosan öt perccel meghosszabítja ezt az agyzsibbasztóan kellemes, és közkedvelt időtöltést, az értelmesdolgot-csinálást-kerülést, a.k.a prokrasztinálást.

Nem. Remélem azért hallotok itt érdekeset is. Bár mostanában kicsit sok volt az ego-topic, Japánról meg kevés, félek ugyanis olyat írni, amit már mindenki tud, és például a japán fürdőzési szokásokat is ilyennek gondolom. Pedig ez sokszor nem igaz. Mért, tudtad például, kedves Olvasó, hogy a kádban tilos zuhanyozni, a fürdőszobák padlója vízálló, lefolyó is van, és a kádon kívül zuhanyoznak, szappanozzák maguk, utána tisztán ülnek be a forró vízzel teli kádba? Na ugye, nem! Persze ez nem is olyan érdekes. Azon viszont már mosolyogtam, hogy ennek következtében nem egy olyan eset történt nyugati szállodákban, hogy a tukkó japán turista beáztatta az alatta lévőt, és nem értette mért volt gáz a fürdőszoba közepén zuhanyozni.

Szóval nézzétek mind a három blogom, holnap csinálok mashupot Yahoo! Pipes-szal, hogy ne egyenként kelljen nézni őket. Ide a hosszabb dolgokat rakom majd, a képes blogra továbbra is csak képeket, és rövid kommenteket, az új tumblelogra meg random érdekes szarokat, amikbe napközben belebotlok. Aki annyit lóg a neten mint én, óvatlanul is hasznos dolgokra akadhat néha. :) Kommenteljetek többet!

Gondolnak a vakokra

2007-02-24T17:45:00.000+09:00

&amp;lt;a href="http://www.freevlog.hu/play?v=u45dff11b35ded" target="_blank"&gt;www.freevlog.hu beilesztett videó&lt;/a&gt;
Csak hogy tudják, miről maradnak le.

Egy szó a japán csajokról

2007-02-09T23:36:00.001+09:00

&lt;a href="http://www.freevlog.hu/play?v=u45cc7bbd9e2a3" target="_blank"&gt;www.freevlog.hu beilesztett videó&lt;/a&gt;

Okos

2007-02-05T02:03:00.000+09:00

Igazából nem mondok semmi érdekeset most, csak épp el akartam dicsekedni, hogy okos voltam a Homáron, megfejtettem a szilvabaszó rejtélyt.
Egyébként sem történt semmi, szar hetem volt, arra eszméltem csütörtök reggel, hogy bedarál a munka, szabadidőmben meg dolgokat csinálok, ami fárasztó. Ezért hétvégén inkább nem csináltam dolgokat, néztem az Office című sorozatot, és igazán hálás voltam a készítőknek, hogy végre nem kell éljem a saját életem, mert nézhetem helyette másét. Rengeteg stressztől megkímélt, komolyan.
Nézzétek meg a Clerks 2-t, zsír. Ha egyáltalán mondják még ezt Budapesten. Kicsit félek, hogy mikor hazamegyek úgy néztek majd rám, mintha én lennék az ember 2006-ból, aki még mindig azt mondja dolgokra, hogy sirály, aki szerint a Szimpla még mindig jó hely, Akkezdet Phiai meg a legmenőbb magyar hip-hop formáció, és aki azt hiszi hogy még mindig finom és 250 forint a vasalt szendvics a Wesselényi utcában, és hogy a Fábry még mindig elképesztően vicces. Mert ezeket nem írja meg az index (ja meg egyébként sem olvasom - túl kicsi a jel/zaj viszony). Jól ki fogtok röhögni.

Várj, a motivációról még egy szó

2007-02-01T13:43:00.000+09:00

Mark Twain szerint akkora a különbség a tökéletes szó, és a majdnem tökéletes szó között, mint a villám, és a szentjánosbogár között (lightning vs lightning bug).
Ezek után bazzeg kinek van kedve írni? Mert most érted, mi az esélye, hogy roppant 1800 szavas szókincsemből pont a megfelelő kifejezést találjam meg?
Egyébként teljesen igaza van, valószínűleg mindenki érezte, aki megpróbált valaha írni, csak nem mindenkiben tisztult le az érzés annyira, hogy ilyen frappánsan tömörítse mondatba, mint Mark Twain. Bennem most azt tudatosította valamiért, hogy írni nehéz. És hogy jó eséllyel csak szentjánosbogarakkal dobálózom.
Mint a legtöbb ilyen kristálytiszta felismerés-szilánk, ez is tudatom legmélyéig hasított, azóta is ott csücsül az elmémben, világképem immár szerves részét képezve. Az update-elt hitvallásom tehát: "A tudomány kibaszott bonyolult, de például írni is (vagy lehet hogy nem)"
Boldog vagyok, hogy 22 év alatt legalább egy ilyen dolgot biztosan, bátran ki tudok jelenti. Eddig még senkinek se sikerült megcáfolni. Csinálok is egy listát netvibes.com-on, megcáfolhatatlan életigazságok, amikre eddig rájöttem címmel. Ha húszévenként hozzá tudok adni egy elemet, akkor már jó.

Zoli meg például, miután 3 hónapig dolgozott valamin, hogy aztán az eredményét ne használják fel a kutatásban, azt az életbölcsességet kapta konzulensétől, hogy látod, csak az el nem végzett munka nem vész kárba. Azóta nihilista Zoli, sehogy sem bírja felülírni agyában a tapasztalat okozta negatív szemléletet. Ezt így persze kicsit erős állítani arról a srácról, aki Japánban kutat a DVD szabvány megalkotójától két asztalnyira, és mellesleg egy hónap alatt megírta azt a programot, amivel a chief programmer 8 hónapig hadakozott (oké, Matlab vs Fortran, de akkor is). Viszont japánul lusta tanulni, ezért mondta a példát.

Én meg lusta vagyok írni, mert meggyőződésem, hogy nehéz, és nem tudok. Szerencsére visszajelezésekből ítélve értelme az van legalább, mert elolvassátok, és örültök neki, vagy nem, csak a barátaim vagytok, és gáz lenne ha kiderülne, hogy nem olvassátok, mert megharagudnék. Mindenesetre köszönöm, hogy írtok/lelkesítetek/buzdítotok/baszogattok, hogy írjak, vállonveregettek email-ben stb, nagyon sokat jelent nekem, figyelembe véve, hogy időm jelentős részében számítógépek és/vagy idióták vesznek körül. Túlzás lenne állítani, hogy ez tartja bennem az életet, de azért jól esik, komolyan.

Közbe meg jobbra nézek, és az egy óra alatt, amíg itt írtam a kínai srác már rengeteget haladt. Hát, azt hiszem így jár, aki hülye blogolni, vagy megtalálni az érdekes oldalakat az interneten. Unalmában kénytelen dolgozni. (Megint bazmeg ez az idióta félig viccelődős stílus, már lassan én sem tudom, mit gondolok valójában.)

Lehet, hogy agyamra ment a web 2.0, ilyen értelmetlen meta-tevékenységet, mint az írásról írni rég csináltam.

Meg a betűk is egyre kisebbek.

Ú, bazz, ez is milyen meta volt már.

Fotoblogba inkább, vagy nem is tudom.

2007-02-01T13:40:00.000+09:00

Kicsit rég írtam megint, nem is tudom, hogy olvassátok-e még egyáltalán, mostanában a fotoblogba írok inkább. Úgyhogy nézzétek azt is, szerintem jó. Kivéve hogy most kezdek kifogyni az ötletekből, meg rájöttem, hogy a fotózás egy külön hobbi, amire időt kell fordítani, amíg megtanulod, meg ráérzel, én pedig pont utálom a hobbifotósokat. Ha balfaszok, de azt iszik, hogy nem, akkor azért, ha meg elképesztően jó képeket csinálnak, akkor azért. Elmegy minden kedvem a fotózástól, komolyan, hogy lehet úgy motiváltnak maradni, ha mindenhol azt látod, hogy emberek tizennégyszer olyan jó képeket csinálnak mint te.
Szokás szerint most is félig viccelek, de csak annyira, hogy pont ne tudjátok, hogy mit gondolok valójában.
Vajon folytatni fogja-e András a lélegzet-elállító fotoblogját? Vajon lesz-e következő kép a project 365-ben? Egyáltalán mért 365, ha az a címe a blognak, hogy "fél év Japánban"? Mért nem project 182 és fél? Ez azt jelenti, hogy ha hazaér, július elején, akkor abbahagyja a varázslatos képek termelését? Vagy csak megváltoztatja a címet, valami olyasmire, hogy "(Még) fél év Japánban, meg még egy fél Magyarországon, kivéve a nyaralás"?
Hamarosan kiderül.

Fehér Japánért Mozgalom, és egyéb ökörségek

2007-01-14T01:18:00.001+09:00

Sok ideje nem írtam normálisat, kb mióta elromlott a monitorom, de ha szigorú vagyok azt mondom, hogy november óta. Japán még mindig olyan mint volt novemberben, velem viszont sok minden történt.

Csináltam fotoblogot, ma is felraktam öt képet, és mind elég siralmas hangulatú. Egyébként az én hangulatom nem az, viszont nagyon ingadozó, érzelemhullámaim vannak. Kiderült, hogy ez általános, Zolival is ez van, szerinte ez depressziós tünet. Nyilván nem tesz jót senkinek se a hosszabb külföldön tartózkodás, legalábbis ebből a szempontból.

Megalapítottuk a Fehér Japánért Mozgalmat a srácokkal, valamint iszonyatosan meggyűlöltük a békéscsabaiakat. Azt hiszem nagyon untunk már folyton a japánokon, a törökökön, a németeken, meg mindenki máson röhögni, ki kellett találni valamit.

Oszaka jó volt, elég jól szórakoztunk összességében. Maga a város meglepően gusztustalan szemetes, sok a csöves, Tokió után teljesen olyan volt mint lemenni Budapestről Békéscsabára, hahaha. Voltak szép történelmi épületek, Kiotóban meg pláne, de mégsem fogott meg igazán. Talán ha két éve jövök, amikor még jobban rá voltam kattanva a szamurájokra... Meg kezd szörnyen nyomasztani hogy nem látok sehol sem templomot, annyira kultúránk része a kereszténység, hogy észre sem vesszük egyébként, csak a hiánya tűnik fel. Hazamentem volna egy hétre.

Karatén is voltam, nem vagyok lelkes. Utólag bánnám, ha nem járnék edzeni, csak azért járok. Sokan mondják, hogy azért akárhogy is, irigyelnek, amit megértek, én is irigyelném magamat ha nem a saját bőrömön tapasztalnám, hogy milyen, nem is hinném el magamnak, ha csak úgy mondanám.

Otthon jobb az edzés. Részben biztos azért, mert valahogy nagyon kívülállónak érzem itt magam. Ezen még az sem segít, hogy a mester gaijinnak hív (azt jelenti, hogy külföldi, de meglehetősen pejoratív).

Sokat beszélgettem Tomival, Zolival, remekül megértjük egymást, azt hiszem mondhatom, hogy rendesen barátok lettünk, sokkal szarabb lenne itt az élet nélkülük. Ők is egy indok, mért nem élnék itt, akkor sem ha éppen olyanok lennének a körülmények. Konkrétan az emberi kapcsolatok fontossága...

Miert nincsen

2007-01-07T13:00:00.000+09:00

Blog, az meg azert nincs, mert Oszakaban vagyok Tomival es Zolival, varostnezunk ugyanis. Elmeselem ha hazaertunk, ott meg ekezet is lesz, meg Z betu a helyen.

(Még) fél év Japánban

2007-01-02T04:20:00.001+09:00

"Andris Japánban" Proudly Presents

In association with Project365:

(Még) fél év Japánban

RSS feed

Szóval elkezdtem fotoblogolni. Nagy elhatározás kellett hozzá, mert az Interneten lévő képektől elmegy az embernek a kedve a fotózástól. Mivel nekem nem hobbim a fotózás, és nem is szeretném, hogy az legyen, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is igazán jó képeket fogok csinálni. Valójában magamnak csinálom, csak éppen nem láttam értelmét annak, hogy ne tegyem publikussá. Jó lesz visszanézni ezeket a képeket pár év múlva.

Igyekszem nem beleesni a "hülyegyerek lefényképez egy virágot fekete-fehéren és azt hiszi mekkora művész" csapdájába ;-)

Picasan meg fent van albumként, mert néha nem tudok választani, mi legyen a nap képe.

Project 365

2006-12-31T04:51:00.000+09:00

http://picasaweb.google.com/andras.csibi/
Holnap meg majd megmondom, hogy mi ez.

El van romolva

2006-12-22T11:49:00.001+09:00

Na az van, megmondom, hogy elromlott a laptopom, kiment az LCD
háttérvilágítása, csak zseblámpával tudom használni, úgy meg nem
érdekes. Megszerelni meg nem akarja nekem senki, mert nem japánban
gyártották. Hja, ki tudja mit tettek bele a gaijinok, ehhez ők nem
nyúlnak.
A blogger.com meg mostmár nem béta, hurrá, cserébe nem működik,
emailről kell beküldjem ezt a postot is, mert nem hagy belépni. Jut
eszembe, tudnék én blogolni a telómról a vonaton, milyen frappáns
lenne, csak épp olyankor sosem érek rá, mert alszom. Mint a többi
japán. Illetve nem is alszunk, csak becsukjuk a szemünk, hogy ne
kelljen a külvilággal érintkezni. Onnan tudom ezt, mert minden
japánnak pont a megfelelő állomáson pattan fel a szeme, és száll le a
vonatról. Eleinte azt hittem hogy ezeknek van ilyen különleges
képességük, de aztán rájöttem, hogy az legfeljebb A Gyűrűk Urában van
akárkinek is, pláne nem a japánoknak, úgyhogy arra a következtetésre
jutottam, hogy csak tettetik. Vagy pedig pókerarccal veszik mindig
tudomásul mikor felébrednek, hogy hárommal továbbmentek. Nem lenne
rossz ötlet gyártani ilyen kabátra ragasztható matricákat, "Keltsetek
fel Kawasakinál" és hasonló feliratokkal, és az állomásokon
értékesíteni, mint például Londonban. Lehet hogy itt nem működne,
mivel senkit nem érdekel mi van a másik emberrel.
Ma este karácsonyi ünnepség lesz a cégnél. Eszünk tortát, fantasztikus.

Szex, meg minden

2006-12-15T15:21:00.000+09:00

Figyelmes olvasók észrevehették, hogy nem írtam blogot egy ideje. Ez azért volt, mert ki kellett mennem az állomásra, kedden porszívóztam, meg kellett locsoljam a virágot, meg voltam a postán, mert be kellett fizetni a csekket, és nagy volt a sor, a múltkor meg a metrón jutott eszembe, hogy otthonhagytam a belépőkártyát a céghez, és vissza kellett mennem, ráadásul ülőhely se volt, ezért nem tudtam aludni, a cégnél kellett, meg a mosás, jó hogy mondom, mert elfogyott a mosópor, aztán a hetet nagyjából todo listák írogatásával, és hasznosnak tűnő modulok keresésével töltöttem a www.netvibes.com-on (Sudoku modul, ugráló pókocskás eyecandy modul, mmm..), nem beszélve arról, hogy szerdán meg kellett igyak egy pár sört a Milossal, mert elmegy, ajándékot meg még nem is vettem neki, pedig kéne, mert még nem jártam Barcelonában, ahol ő lakik. Alternatív magyarázat: lusta voltam.
Igazából rájöttem, hogy a blog alapján az derül ki, hogy csak eszem és karatézom. Csak éppen mást nehéz leírni. Most is csak az jut eszembe, hogy a japik zölden eszik a banánt, ezért ami olyan mint nálunk, az már romlottnak számít, és negyedannyiba kerül. Vagyis nagyjából annyi mint otthon. Csináltam egy listát "Kaja, ami mindjárt megromlik" címmel, elképesztő geek, de hasznos.
Az is szerencsés még, hogy itt társadalmilag elfogadott pacalt enni, meg vékonybelet, ami finom étel. Ugyanis Milosékkal egy yakiniku étteremben voltunk, ami azt jelenti hogy sült hús, csak a japánok valamiért így mondják, és megkóstolhattuk az előbb említett csemegéket. A hely izakaya jellegű volt, ami gyakorlatilag a legnagyobb japán találmány, kombinálja a patinás éttermet (sok finom étel, kellemes környezet) és a sarki késdobálót (sok sör és italok, üvöltözés engedélyezett) Kell ennél jobb? Há! Aki gyanútlanul rávágta kapásból, hogy nem, esetleg elkúrjantotta magát a monitor előtt, hogy "Nem, András, ennél nincsen jobb, igazad van! Evésivás, hőőőj!" Annak elárulom, hogy itt bizony van még ennél is jobb, mégpedig az image klubok, amik izakayák ÉS a felszolgálók iskoláslánynak, növérkének, cselédlánynak, vagy egyéb provokatív, potenciálisan fétisizmushoz kapcsolható ruhákba öltözött lányok! Na most lehet örülni! Evésivásiskoláslányok, hőőőj! Nem véletlen az a mondás, hogy "Örül, mint a perverz Tokióban". Érdekes a hozzáállásuk a japán embereknek a szexhez úgy általában. Egyrészt mert a metrón többet reklámozzák a különböző szexuláis szolgáltatásokat, mint a Nintendo Wii-t, sőt az utcán a folyamatosan reklámokat zúdító hatalmas képernyőkön is minden második valami szexhirdetés. Mindemellett a szexújságban tilos a nemi szerv (Valaki mondta azt a hasonlatot, hogy a szex úgy viszonyul a szexújsághoz, mint a fagyizás a fagyival telt befőttesüveg nyalogatásához. Na hát itt még a befőttesüveg is üres.) Ennek ellenére nem kell félteni a japánokat, a frappáns manga művészek (azt hiszem ez az egyetlen kreatív szakma japánban) mindenféle szörnyetegcsápokkal ruházzák fel a hentai mangákban a iskoláslányt megerőszakoló...ööö...entitást, azt ugyanis nem kell kikockázni. Most igazából hazudtam, mert a tentacle rape elég ősi művészeti elem Japánban, de viccesebb azt hinni, hogy csak az utóbbi években ferdültek el ennyire. A szexuális szolgáltatások is elég széles körűek, kezdve az említett image klubboktól (csak nézni szabad) a tapibárokon keresztül (párezer yenért ölödbe ugrik egy meztelen lányka, aztán fél óráig lehet gyömöszölni) egészen a gésákig (meg lehet hallgatni ahogy játszik szamiszenen). Vannak még ilyen hosztesz bárok is, ahol művelt és szép lányokkal lehet beszélgetni pénzért, ami elég meredek nekünk, mert az oké, hogy pénzért lehet venni magadnak dugást, de hogy úgy általában beszélgetést is, az azért durva. Mellesleg a japán emberek átlag hetente egyszer élnek házas életet (ebbe szerintem beletartozik a beszélgetés is:) ) Igaz is, hogy szűkek a lakások, és papírvékonyak a falak a szobák között (by definition, mivel konkrétan papírból vannak) ezért nincs lehetőség otthon szeretkezni a gyerekek (vagy konkrétan a feleség) miatt, de (de!) megint nem kell féltsük a japánokat, mivel rengeteg rabu hoteru vagyis love hotel van Tokióban, ahol párezer yenért "pihenhetnek" (éértitek, idézőjelbe'! kac-kac-stik-stik ;-) *) 2-3 órát. Na és még nem is mondtam a használtbugyi automatát, és hasonlókat...Beteg hely ez...Jó lenne valami átfogóbb elemzést írni, de arra sosincs időm, mert szabadidőmben fölösleges dolgokat kell csinálnom. Belső kényszer, nem tehetek róla.

* Értitek, mert valójában dugnak, ez ilyen vicc volt :DDDDDD Idézőjelesvicc :DDDDDD

Kaja, sokadszor

2006-12-05T23:14:00.000+09:00

Andrást nem érte különösebben váratlanul ugyan, de mindenképpen elkeserítette az a felismerés, hogy a Nesquick gabonapehely nem változtatja kakaóvá a narancslevet.
Még akkor sem, ha a narancslé romlott.
Azért mert András kibaszott okos, és csak akkor vesz tejet, amikor le van értékelve, akkor viszont négyet, úgyhogy a fele lejár, és ki kell dobja.
Két hete nem volt leértékelve a tej, viszont a narancslé igen, úgyhogy vettem négyet, és a fele megromlott. Lehet taktikát kéne váltani, indukálják a kellemetlen gondolatot a polcon száradó lejárt akciós kenyerek.
Legutóbb sikerült egy olyan "salsa" szószt venni, ami olyan borzasztó ízű volt, hogy le kellett mosnom a sonkásszendvicset, hogy meg tudjam enni, még szerencse, hogy csak a sajtra raktam, úgyhogy nem volt nehéz. Van a boltban pontosan egyféle felvágott, sonka. Illetve vannak még vákumcsomagoltak, de egyrészt drágák, másrészt azok is mind sonkák. Elképesztő mekkora szellemi erőfeszítés változatosan táplálkozni itt. Otthon ha lelkiismeretfurdalásod van, mert behallóztál egy rőf kolbászt lefekvés előtt zsíroskenyérrel, és attól félsz, hogy meghalsz koleszterin-túladagolásban, akkor még mindig ráküldhetsz egy paradicsomot, ami mint tudjuk zsírégető hatású, és bizonyosan megoldja minden problémádat, viszont itt darabja 400 forintba kerül. Vagy legalábbis anyuka főz néha valamit aminek eléggé rossz az íze ahhoz, hogy kurva egészséges legyen, például random párolt zöldség, amit az utóbbi egy évtizedben találtak ki a franciák. Vagy például hagyják az embert biciklizni, edzésen meg nem a szellemi erőfeszítéstől izzad le az ember, hanem például a 100 térdrugás/perc rugópárnára jellegű gyakorlatoktól.
Szerencsére a munkahelyi kantin elég jó, lehet kapni tofut, ami íze alapján kb. olyan egészséges lehet, mint az Örök Élet Elixírje, és mindig van valami saláta is, amiben megnyugtatóan magas a zöld szín aránya ahhoz, hogy az egészséges életmód illúziójába ringasson napi egy adag. Meg különben is, a McChickenbe' is ott a saláta, szóval én igazán mindent megteszek.
Igazából a legfőbb probléma azzal van, hogy ebéd után eltelik minimum 7 óra amíg normális kajához jut az ember, ami, mint ismeretes az éhhalál bekövetkezéséhez szükséges idő kétszerese, úgyhogy elkerülhetetlen beugrani a boltba koradélután valami idióta csokiskekszért, mivel csak az van.
E sorokat olvasva András megnyugodott, hogy mindent megtesz az egészséges életmód érdekében, mindössze azon töpreng még mindig, hogy mért éppen a blogján keresztül kellett ezt megüzennie magának...

Burogu

2006-12-03T21:07:00.000+09:00

Nem írtam, amikor meg végre összeszedtem magam, hát a blogger.com kezelőfelülete japánul fogadott, és nem lehet visszaállítani sehogy sem. Úgyhogy most nem blogot írok, hanem burogu-t. Nem kell újabb brog!
Ha jól emlékszem a narancssárgákat kell nyomkodni, remélem nem törlök ki véletlenül valamit.
Ma volt karateverseny a Nippon Budokanban, ami elsősorban harcműveszettel kapcsolatos eseményeknek otthont adó stadion. Milyen frappánsan beilleszthetném most ide a képeket, amit csináltam.
A verseny egyébként nem volt rossz, bár rutinosan az elődöntőkre érkeztem, már csak a legjobb négy versenyző maradt benn kategóriánként (női/férfi kata/kumite) Csak japánok voltak, úgyhogy nem lehetett azon mulatni, ahogy az olaszok minden kis érintéstől üvöltve földhözvágták maguk, hátha megintik a másikat sérülésokozás miatt. A csadoros lányok meg azért voltak viccesek, mert mindenkinek bezúzták az arcát, ők voltak a legagresszívebbek. A magyarokat meg onnan lehetett felismerni, hogy 3-0-ra kaptak ki mindenkitől. Ami még nem is lenne gáz, ha egy kicsit megviselte volna őket a vereség, valójában le se szarták, sőt, ki is röhögték az éppen akkor kikapó klubtársat. Oké, tényleg elég viccesen ugrált a faszi, de ha már egyszer kimentek huszan Tokióba shotokan világbajnokságra, legalább egy kicsit megpróbálhattak volna szurkolni.
Karatéról jut eszembe, nézzétek meg az alábbi oldalt:
www.nononsenseselfdefense.com
Arról szól, hogy egyrészt a fizikai önvédelem valójában az önvedelemnek csak egészen kis részét teszi ki, másrészt például eloszlatja az izmos harcművészek azon illúzióit, miszerint amit a dojoban gyakorolnak, az az utcán is működik. Elég jó oldal, én például egészen addig azt hittem hogy kemény vagyok, amíg el nem olvastam, pedig hát valójában be kell valljam, hogy csak a szerencsén múlt, hogy eddig nem verték be az arcom.
Meg mentünk volna krábbingolni is, ha meg nem fázok. (\/)(^_^)(\/) Helyett: bulizás, azaz clubbing. Bár az úgysem olyan érdekes itt. Kiderült, hogy vannak japán honlapok tanácsokkal ifjú pároknak, hogy hova menjenek el randizni. Konkrétan megtervezett randiútvonalak sétával, ebéddel, hajókázással, nézelődéssel. Azért az kemény, ha ezt se tudják maguktól kitalálni. Személyre szabott étrend analógiájára ennyi erővel arra is fel lehetne kérni szakembereket, hogy tervezzék meg a szórakozásodat. Ha van egy kis időd szórakozni, akkor ne azzal pazarold el, hogy kitalálod magadtól hogy mit csinálsz, egyrészt mert elmegy az idő, amíg töprengsz, másrészt meg mert lehet, hogy nem is olyan jó mókát találtál ki. Bízd bátran szakemberekre, akik személyre szabva megmondják, hogy hogy szórakozz, mi legyen a hobbid, elvégre tévézés közben sem kell odafigyelni manapság, hogy vicceset mondanak-e, úgyis nevetnek a háttérben, az emailben meg a vicces mondat végére kirakják a smiley-t. A tehetősebbek meg idővel akár fel is bérelhetnek majd más embereket, hogy szórakozzanak helyettük. Egyébként itt vannak ilyen felnőtt kurzusok "élet" témakörben, megtanítják a sok balfaszt főzni, takarítani, gyereket nevelni, csekket kitölteni, idegenekkel beszélni telefonon, és hasonló hasznos fortélyokra. Persze lehet hogy otthon is jól jönnének ilyen kurzusok néhány embernek (például nekem, vallanám be, ha nem lenne borzasztóan szánalmas).

Karate

2006-11-29T00:03:00.000+09:00

Nem is, hanem kata. Tanultam másfél új katát, a Bassai Dai-t és a Juu-roku-t. A Bassai Dai-t csak félig, mert az olyan elképesztően bonyolult, hogy örülhetek, hogy nem roppantott össze a tudás súlya már attól is. Elég érdekes katázni, ha új katákat tanul az ember.
Hétfőn egyszerű formában válaszoltam a mesternek, ami olyan mintha letegeztem volna. Elkerekedett szemmel kijavított, valószínűleg én voltam az első tanítvány, aki "letegezte". Jóvan, ki a fene tudja minden hülye igének az udvarias alakját on-the-fly nyomni. Külföldinek mindent elnéznek. Elvégre mi sem várjuk el a kutyánktól, hogy a Ming-kori vázafestészetről értekezzen.
Érdekes kisebbségben élni. Sok mindent megfigyel az ember. Például azt, hogy az első reakciója bármi atrocitásra az, hogy "há mi, tesó, há csakazé' me' cigány vagyok?". Aztán rájön hogy nem csakazé', ha van egy kis esze. Sőt legtöbbször egyáltalán nemisazé'. Kivéve, ha néha arra jön rá, hogy de basszus mégis csakazé'. Az rosszul esik, higgyétek el. De sokszor inkább csak mulatságos, pl. mikor hárman főzünk a közös konyhában, benyit egy japán kis edénykével vizet forralni, meglátja a három rettenet gaijint, amint kotyvasztanak valami rém boszorkányost, mire megszeppenve kisomfordál, hátha nem vettük észre, elvégre nem is olyan fontos most ez a zacskósleves, mennyivel kézenfekvőbb lenne például felhívni az ágy alól a rendőrséget, feltéve persze ha lenne térerő *. De az is lehet, hogy csak egyszerűen udvariasak, és nem akartak betolakodni a konyhába, amíg mi használtuk. Bár ez utóbbi variáció messze nem olyan vicces mint az előző, ha egyáltalán, sőt azt kell mondjam, hogy ezt valószínűtlennek is tartom. Egyszerűen rettegnek bárminemű kapcsolatteremtéstől. Talán akkor se jött volna be, ha éppenségel három japán főzőcskézik. Még a végén az egyikkel összenéztek volna véletlenül, az roppantt kínos lett volna.
Elkanyarodtunk. Hétfőn bunkai közben kissé feldobta a hangulatomat, vagy inkább tovább rontotta, de hogy melyik, az majd csak a bekezdés végén derül ki, hogy miután a mester bemutatta a technikát, a kéköves lány szólt, hogy azt ő még nem tanulta. A rejtélyes technikát karatés körökben a legjártasabbak "Mawashi-geri" néven ismerik ("legjártasabbak" értsd: 2+ edzés), magyarra lefordítva köríves rúgást jelent, és ez a másodikként elsajátított rúgó technika, az egyenes rúgás után. Thai-boxban az első. Hát a földhöz verem magam! A mawashi-geri barnaöves anyag lenne, vagy mégis mi a picsa? Ennyi erővel mért nem balettozunk? Remélem, hogy félreértettem valamit, és inkább én vagyok a hülye, mint hogy tényleg ez van.

* De nincs. Azt gondolná az ember (de én mindenképp), hogy Japánban ha leásol ezermilliárd méterre, ott is lesz térerő, ehhez képest nincs. Nemcsakhogyotthanem itt a koliban sincs, csak egypálcikás. Épp nem lehet beszélni. Vettem telefont. Ha küldtök e-mailt andras.csibi kukac softbank.ne.jp címre azonnal megkapom telefonomra. Az első 300 karaktert. (mert ez ez ilyen smucig Vodafone-féle azért) Próbáljátok ki, mert ingyen van, én meg örülök neki. Aztán meg majd az milyen lesz már, ha valami robot beszedi a netről ezt a címet is, és jön majd a telefonomra a spam.

Fodrász

2006-11-26T00:55:00.000+09:00

Nem is, hanem borbély. Igazából le akartam írni, milyen elképesztően vicces volt az amikor megborotválta a homlokomat, de azt hiszem ennek vicc-potenciálját írásban nem lehet jobban kiaknázni. Úgyhogy most képzelje el mindenki, hogy mit gondolna ha a fodrász egyszercsak hátradöntené a székét, bekenné a homlokát borotvahabbal, és megborotválná. Egyébként megborotvált rendesen is, az nem különösebben zavarta, hogy konkrétan mielőtt elmentem fodrászhoz borotválkoztam. Amúgy lehet hogy ijesztően hangzik, de valójában elég király volt, mindenféle krém, meg nedves meleg törlőkendő, mint a kozmetikusnál, csak itt nem támadnak az emberre, hogy kinyomják a pattanásait. Meg hajvágás után pl. megmosta a hajamat is. Mármint azt a részét, ami a fejemen maradt.

Beszéljük meg: kaki

2006-11-25T17:39:00.000+09:00

Úgy tűnik rákaptam a kakira. Most éppen rántott kakit majszolgatok, ám ezúttal a kaki egy másik japán jelentését értem (osztriga). Amikor megvettem, fogalmam sem volt, hogy ez osztriga, ki volt rakva egy kis kóstoló, finom volt, ráadásul a dobozánra volt rajzolva egy söröskorsó, vagyis szerintük ez finom sörrel, meg különben is kakinak hívják ezt is, milyen vicces, gondoltam kipróbálom. Itthon néztem meg a szótárban, hogy valójában panírozott osztrigáról van szó. A másik kaki (a gyümölcs) angol neve persimmon, magyar szó nincsen rá, ami részben annak köszönhető, hogy nem található meg a Kárpát-medence tízezer kilométer sugarú környezetében.

Valószínüleg sokaknak eszébejutott a Brian élete Fikusz-kukiszos röhögésvisszafojtós jelenete a tegnapi bejegyzés kapcsán. Három magyar főzőcskézik, bejön egy baromi jószándékó japán, és egy kaki nevű, a magyarok által sosem látott gyümölccsel kínálja őket, még csak nem is sejtve a gyümölcs nevének magyar vonatkozását, hát majdnem összefostuk magunkat a röhögéstől, illetve a visszatartásától. Utoljára a templomban volt ilyen érzésem áldozás közben, mikor elkapott a röhögőgörcs valamiért, és valahogy éreztem hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom a nevetgélésre, amitől csak még viccesebb lett az egész.

Egyébként meg voltam ma fodrásznál...

A régi hely

2006-11-25T01:30:00.000+09:00

Itt érhetitek el a korábbi bejegyzéseket:
http://huge-in-japan.spaces.live.com/

Átköltöztem

2006-11-24T14:07:00.000+09:00

Átköltöztem ide, mert itt nincs tömkeleg fölösleges szarság, nem olyan lassú, mint a spaces, amit ráadásul sokan meg se tudnak nézni, egyszerűbb megjegyezni a címet (a jappan.blogspot.com foglalt volt sajnos) de legfőképpen azért, mert itt ilyen remek narancssárga, itt körbe. Meg mert úgy érzem, hogy csináltam valamit.a
Most se írok semmi igazit, hacsak azt nem, hogy tegnap megpróbáltunk főzni valami magyarosat a Tomival, meg a Zolival, konkrétan paprikás csirkét, de mivel a Zoli beleborított egy egész konzerv paradicsomot a kajába tiszta olaszos lett az egész. Igazából a zacskó (olasz) petrezselyem sem segített helyreállítani a magyaros ízvilágot, csakúgy mint az a tény, hogy csigatésztát főztünk hozzá. Vittünk a portásnak egy kis kóstolót, aki viszonzásul (vagy bosszúból) pár percre rá beállított két baromi kemény pradicsommal, és azt mondta, hogy ez az ún. kaki, kóstoljuk meg. Kiderült, hogy ez egy japán gyümölcs, pont úgy néz ki, mint egy paradicsom, de igazából egy alma, csak szilvaízű. Haha, kaki, tényleg nagyon vicces srácok, nem gondoljátok, hogy fel kéne nőni? Vacsora után jóízűen elfogyasztottunk egy-egy szép nagy darab kakit. Mégis mi olyan vicces ezen, hm? Nem is írok többet ilyen infantilis bandának.