Karate

Nem is, hanem kata. Tanultam másfél új katát, a Bassai Dai-t és a Juu-roku-t. A Bassai Dai-t csak félig, mert az olyan elképesztően bonyolult, hogy örülhetek, hogy nem roppantott össze a tudás súlya már attól is. Elég érdekes katázni, ha új katákat tanul az ember.
Hétfőn egyszerű formában válaszoltam a mesternek, ami olyan mintha letegeztem volna. Elkerekedett szemmel kijavított, valószínűleg én voltam az első tanítvány, aki "letegezte". Jóvan, ki a fene tudja minden hülye igének az udvarias alakját on-the-fly nyomni. Külföldinek mindent elnéznek. Elvégre mi sem várjuk el a kutyánktól, hogy a Ming-kori vázafestészetről értekezzen.
Érdekes kisebbségben élni. Sok mindent megfigyel az ember. Például azt, hogy az első reakciója bármi atrocitásra az, hogy "há mi, tesó, há csakazé' me' cigány vagyok?". Aztán rájön hogy nem csakazé', ha van egy kis esze. Sőt legtöbbször egyáltalán nemisazé'. Kivéve, ha néha arra jön rá, hogy de basszus mégis csakazé'. Az rosszul esik, higgyétek el. De sokszor inkább csak mulatságos, pl. mikor hárman főzünk a közös konyhában, benyit egy japán kis edénykével vizet forralni, meglátja a három rettenet gaijint, amint kotyvasztanak valami rém boszorkányost, mire megszeppenve kisomfordál, hátha nem vettük észre, elvégre nem is olyan fontos most ez a zacskósleves, mennyivel kézenfekvőbb lenne például felhívni az ágy alól a rendőrséget, feltéve persze ha lenne térerő *. De az is lehet, hogy csak egyszerűen udvariasak, és nem akartak betolakodni a konyhába, amíg mi használtuk. Bár ez utóbbi variáció messze nem olyan vicces mint az előző, ha egyáltalán, sőt azt kell mondjam, hogy ezt valószínűtlennek is tartom. Egyszerűen rettegnek bárminemű kapcsolatteremtéstől. Talán akkor se jött volna be, ha éppenségel három japán főzőcskézik. Még a végén az egyikkel összenéztek volna véletlenül, az roppantt kínos lett volna.
Elkanyarodtunk. Hétfőn bunkai közben kissé feldobta a hangulatomat, vagy inkább tovább rontotta, de hogy melyik, az majd csak a bekezdés végén derül ki, hogy miután a mester bemutatta a technikát, a kéköves lány szólt, hogy azt ő még nem tanulta. A rejtélyes technikát karatés körökben a legjártasabbak "Mawashi-geri" néven ismerik ("legjártasabbak" értsd: 2+ edzés), magyarra lefordítva köríves rúgást jelent, és ez a másodikként elsajátított rúgó technika, az egyenes rúgás után. Thai-boxban az első. Hát a földhöz verem magam! A mawashi-geri barnaöves anyag lenne, vagy mégis mi a picsa? Ennyi erővel mért nem balettozunk? Remélem, hogy félreértettem valamit, és inkább én vagyok a hülye, mint hogy tényleg ez van.

* De nincs. Azt gondolná az ember (de én mindenképp), hogy Japánban ha leásol ezermilliárd méterre, ott is lesz térerő, ehhez képest nincs. Nemcsakhogyotthanem itt a koliban sincs, csak egypálcikás. Épp nem lehet beszélni. Vettem telefont. Ha küldtök e-mailt andras.csibi kukac softbank.ne.jp címre azonnal megkapom telefonomra. Az első 300 karaktert. (mert ez ez ilyen smucig Vodafone-féle azért) Próbáljátok ki, mert ingyen van, én meg örülök neki. Aztán meg majd az milyen lesz már, ha valami robot beszedi a netről ezt a címet is, és jön majd a telefonomra a spam.

Fodrász

Nem is, hanem borbély. Igazából le akartam írni, milyen elképesztően vicces volt az amikor megborotválta a homlokomat, de azt hiszem ennek vicc-potenciálját írásban nem lehet jobban kiaknázni. Úgyhogy most képzelje el mindenki, hogy mit gondolna ha a fodrász egyszercsak hátradöntené a székét, bekenné a homlokát borotvahabbal, és megborotválná. Egyébként megborotvált rendesen is, az nem különösebben zavarta, hogy konkrétan mielőtt elmentem fodrászhoz borotválkoztam. Amúgy lehet hogy ijesztően hangzik, de valójában elég király volt, mindenféle krém, meg nedves meleg törlőkendő, mint a kozmetikusnál, csak itt nem támadnak az emberre, hogy kinyomják a pattanásait. Meg hajvágás után pl. megmosta a hajamat is. Mármint azt a részét, ami a fejemen maradt.

Beszéljük meg: kaki

Úgy tűnik rákaptam a kakira. Most éppen rántott kakit majszolgatok, ám ezúttal a kaki egy másik japán jelentését értem (osztriga). Amikor megvettem, fogalmam sem volt, hogy ez osztriga, ki volt rakva egy kis kóstoló, finom volt, ráadásul a dobozánra volt rajzolva egy söröskorsó, vagyis szerintük ez finom sörrel, meg különben is kakinak hívják ezt is, milyen vicces, gondoltam kipróbálom. Itthon néztem meg a szótárban, hogy valójában panírozott osztrigáról van szó. A másik kaki (a gyümölcs) angol neve persimmon, magyar szó nincsen rá, ami részben annak köszönhető, hogy nem található meg a Kárpát-medence tízezer kilométer sugarú környezetében.

Valószínüleg sokaknak eszébejutott a Brian élete Fikusz-kukiszos röhögésvisszafojtós jelenete a tegnapi bejegyzés kapcsán. Három magyar főzőcskézik, bejön egy baromi jószándékó japán, és egy kaki nevű, a magyarok által sosem látott gyümölccsel kínálja őket, még csak nem is sejtve a gyümölcs nevének magyar vonatkozását, hát majdnem összefostuk magunkat a röhögéstől, illetve a visszatartásától. Utoljára a templomban volt ilyen érzésem áldozás közben, mikor elkapott a röhögőgörcs valamiért, és valahogy éreztem hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom a nevetgélésre, amitől csak még viccesebb lett az egész.

Egyébként meg voltam ma fodrásznál...

A régi hely

Itt érhetitek el a korábbi bejegyzéseket:
http://huge-in-japan.spaces.live.com/

Átköltöztem

Átköltöztem ide, mert itt nincs tömkeleg fölösleges szarság, nem olyan lassú, mint a spaces, amit ráadásul sokan meg se tudnak nézni, egyszerűbb megjegyezni a címet (a jappan.blogspot.com foglalt volt sajnos) de legfőképpen azért, mert itt ilyen remek narancssárga, itt körbe. Meg mert úgy érzem, hogy csináltam valamit.a
Most se írok semmi igazit, hacsak azt nem, hogy tegnap megpróbáltunk főzni valami magyarosat a Tomival, meg a Zolival, konkrétan paprikás csirkét, de mivel a Zoli beleborított egy egész konzerv paradicsomot a kajába tiszta olaszos lett az egész. Igazából a zacskó (olasz) petrezselyem sem segített helyreállítani a magyaros ízvilágot, csakúgy mint az a tény, hogy csigatésztát főztünk hozzá. Vittünk a portásnak egy kis kóstolót, aki viszonzásul (vagy bosszúból) pár percre rá beállított két baromi kemény pradicsommal, és azt mondta, hogy ez az ún. kaki, kóstoljuk meg. Kiderült, hogy ez egy japán gyümölcs, pont úgy néz ki, mint egy paradicsom, de igazából egy alma, csak szilvaízű. Haha, kaki, tényleg nagyon vicces srácok, nem gondoljátok, hogy fel kéne nőni? Vacsora után jóízűen elfogyasztottunk egy-egy szép nagy darab kakit. Mégis mi olyan vicces ezen, hm? Nem is írok többet ilyen infantilis bandának.