Karate

Nem is, hanem kata. Tanultam másfél új katát, a Bassai Dai-t és a Juu-roku-t. A Bassai Dai-t csak félig, mert az olyan elképesztően bonyolult, hogy örülhetek, hogy nem roppantott össze a tudás súlya már attól is. Elég érdekes katázni, ha új katákat tanul az ember.
Hétfőn egyszerű formában válaszoltam a mesternek, ami olyan mintha letegeztem volna. Elkerekedett szemmel kijavított, valószínűleg én voltam az első tanítvány, aki "letegezte". Jóvan, ki a fene tudja minden hülye igének az udvarias alakját on-the-fly nyomni. Külföldinek mindent elnéznek. Elvégre mi sem várjuk el a kutyánktól, hogy a Ming-kori vázafestészetről értekezzen.
Érdekes kisebbségben élni. Sok mindent megfigyel az ember. Például azt, hogy az első reakciója bármi atrocitásra az, hogy "há mi, tesó, há csakazé' me' cigány vagyok?". Aztán rájön hogy nem csakazé', ha van egy kis esze. Sőt legtöbbször egyáltalán nemisazé'. Kivéve, ha néha arra jön rá, hogy de basszus mégis csakazé'. Az rosszul esik, higgyétek el. De sokszor inkább csak mulatságos, pl. mikor hárman főzünk a közös konyhában, benyit egy japán kis edénykével vizet forralni, meglátja a három rettenet gaijint, amint kotyvasztanak valami rém boszorkányost, mire megszeppenve kisomfordál, hátha nem vettük észre, elvégre nem is olyan fontos most ez a zacskósleves, mennyivel kézenfekvőbb lenne például felhívni az ágy alól a rendőrséget, feltéve persze ha lenne térerő *. De az is lehet, hogy csak egyszerűen udvariasak, és nem akartak betolakodni a konyhába, amíg mi használtuk. Bár ez utóbbi variáció messze nem olyan vicces mint az előző, ha egyáltalán, sőt azt kell mondjam, hogy ezt valószínűtlennek is tartom. Egyszerűen rettegnek bárminemű kapcsolatteremtéstől. Talán akkor se jött volna be, ha éppenségel három japán főzőcskézik. Még a végén az egyikkel összenéztek volna véletlenül, az roppantt kínos lett volna.
Elkanyarodtunk. Hétfőn bunkai közben kissé feldobta a hangulatomat, vagy inkább tovább rontotta, de hogy melyik, az majd csak a bekezdés végén derül ki, hogy miután a mester bemutatta a technikát, a kéköves lány szólt, hogy azt ő még nem tanulta. A rejtélyes technikát karatés körökben a legjártasabbak "Mawashi-geri" néven ismerik ("legjártasabbak" értsd: 2+ edzés), magyarra lefordítva köríves rúgást jelent, és ez a másodikként elsajátított rúgó technika, az egyenes rúgás után. Thai-boxban az első. Hát a földhöz verem magam! A mawashi-geri barnaöves anyag lenne, vagy mégis mi a picsa? Ennyi erővel mért nem balettozunk? Remélem, hogy félreértettem valamit, és inkább én vagyok a hülye, mint hogy tényleg ez van.

* De nincs. Azt gondolná az ember (de én mindenképp), hogy Japánban ha leásol ezermilliárd méterre, ott is lesz térerő, ehhez képest nincs. Nemcsakhogyotthanem itt a koliban sincs, csak egypálcikás. Épp nem lehet beszélni. Vettem telefont. Ha küldtök e-mailt andras.csibi kukac softbank.ne.jp címre azonnal megkapom telefonomra. Az első 300 karaktert. (mert ez ez ilyen smucig Vodafone-féle azért) Próbáljátok ki, mert ingyen van, én meg örülök neki. Aztán meg majd az milyen lesz már, ha valami robot beszedi a netről ezt a címet is, és jön majd a telefonomra a spam.