Project 365

http://picasaweb.google.com/andras.csibi/
Holnap meg majd megmondom, hogy mi ez.

El van romolva

Na az van, megmondom, hogy elromlott a laptopom, kiment az LCD
háttérvilágítása, csak zseblámpával tudom használni, úgy meg nem
érdekes. Megszerelni meg nem akarja nekem senki, mert nem japánban
gyártották. Hja, ki tudja mit tettek bele a gaijinok, ehhez ők nem
nyúlnak.
A blogger.com meg mostmár nem béta, hurrá, cserébe nem működik,
emailről kell beküldjem ezt a postot is, mert nem hagy belépni. Jut
eszembe, tudnék én blogolni a telómról a vonaton, milyen frappáns
lenne, csak épp olyankor sosem érek rá, mert alszom. Mint a többi
japán. Illetve nem is alszunk, csak becsukjuk a szemünk, hogy ne
kelljen a külvilággal érintkezni. Onnan tudom ezt, mert minden
japánnak pont a megfelelő állomáson pattan fel a szeme, és száll le a
vonatról. Eleinte azt hittem hogy ezeknek van ilyen különleges
képességük, de aztán rájöttem, hogy az legfeljebb A Gyűrűk Urában van
akárkinek is, pláne nem a japánoknak, úgyhogy arra a következtetésre
jutottam, hogy csak tettetik. Vagy pedig pókerarccal veszik mindig
tudomásul mikor felébrednek, hogy hárommal továbbmentek. Nem lenne
rossz ötlet gyártani ilyen kabátra ragasztható matricákat, "Keltsetek
fel Kawasakinál" és hasonló feliratokkal, és az állomásokon
értékesíteni, mint például Londonban. Lehet hogy itt nem működne,
mivel senkit nem érdekel mi van a másik emberrel.
Ma este karácsonyi ünnepség lesz a cégnél. Eszünk tortát, fantasztikus.

Szex, meg minden

Figyelmes olvasók észrevehették, hogy nem írtam blogot egy ideje. Ez azért volt, mert ki kellett mennem az állomásra, kedden porszívóztam, meg kellett locsoljam a virágot, meg voltam a postán, mert be kellett fizetni a csekket, és nagy volt a sor, a múltkor meg a metrón jutott eszembe, hogy otthonhagytam a belépőkártyát a céghez, és vissza kellett mennem, ráadásul ülőhely se volt, ezért nem tudtam aludni, a cégnél kellett, meg a mosás, jó hogy mondom, mert elfogyott a mosópor, aztán a hetet nagyjából todo listák írogatásával, és hasznosnak tűnő modulok keresésével töltöttem a www.netvibes.com-on (Sudoku modul, ugráló pókocskás eyecandy modul, mmm..), nem beszélve arról, hogy szerdán meg kellett igyak egy pár sört a Milossal, mert elmegy, ajándékot meg még nem is vettem neki, pedig kéne, mert még nem jártam Barcelonában, ahol ő lakik. Alternatív magyarázat: lusta voltam.
Igazából rájöttem, hogy a blog alapján az derül ki, hogy csak eszem és karatézom. Csak éppen mást nehéz leírni. Most is csak az jut eszembe, hogy a japik zölden eszik a banánt, ezért ami olyan mint nálunk, az már romlottnak számít, és negyedannyiba kerül. Vagyis nagyjából annyi mint otthon. Csináltam egy listát "Kaja, ami mindjárt megromlik" címmel, elképesztő geek, de hasznos.
Az is szerencsés még, hogy itt társadalmilag elfogadott pacalt enni, meg vékonybelet, ami finom étel. Ugyanis Milosékkal egy yakiniku étteremben voltunk, ami azt jelenti hogy sült hús, csak a japánok valamiért így mondják, és megkóstolhattuk az előbb említett csemegéket. A hely izakaya jellegű volt, ami gyakorlatilag a legnagyobb japán találmány, kombinálja a patinás éttermet (sok finom étel, kellemes környezet) és a sarki késdobálót (sok sör és italok, üvöltözés engedélyezett) Kell ennél jobb? Há! Aki gyanútlanul rávágta kapásból, hogy nem, esetleg elkúrjantotta magát a monitor előtt, hogy "Nem, András, ennél nincsen jobb, igazad van! Evésivás, hőőőj!" Annak elárulom, hogy itt bizony van még ennél is jobb, mégpedig az image klubok, amik izakayák ÉS a felszolgálók iskoláslánynak, növérkének, cselédlánynak, vagy egyéb provokatív, potenciálisan fétisizmushoz kapcsolható ruhákba öltözött lányok! Na most lehet örülni! Evésivásiskoláslányok, hőőőj! Nem véletlen az a mondás, hogy "Örül, mint a perverz Tokióban". Érdekes a hozzáállásuk a japán embereknek a szexhez úgy általában. Egyrészt mert a metrón többet reklámozzák a különböző szexuláis szolgáltatásokat, mint a Nintendo Wii-t, sőt az utcán a folyamatosan reklámokat zúdító hatalmas képernyőkön is minden második valami szexhirdetés. Mindemellett a szexújságban tilos a nemi szerv (Valaki mondta azt a hasonlatot, hogy a szex úgy viszonyul a szexújsághoz, mint a fagyizás a fagyival telt befőttesüveg nyalogatásához. Na hát itt még a befőttesüveg is üres.) Ennek ellenére nem kell félteni a japánokat, a frappáns manga művészek (azt hiszem ez az egyetlen kreatív szakma japánban) mindenféle szörnyetegcsápokkal ruházzák fel a hentai mangákban a iskoláslányt megerőszakoló...ööö...entitást, azt ugyanis nem kell kikockázni. Most igazából hazudtam, mert a tentacle rape elég ősi művészeti elem Japánban, de viccesebb azt hinni, hogy csak az utóbbi években ferdültek el ennyire. A szexuális szolgáltatások is elég széles körűek, kezdve az említett image klubboktól (csak nézni szabad) a tapibárokon keresztül (párezer yenért ölödbe ugrik egy meztelen lányka, aztán fél óráig lehet gyömöszölni) egészen a gésákig (meg lehet hallgatni ahogy játszik szamiszenen). Vannak még ilyen hosztesz bárok is, ahol művelt és szép lányokkal lehet beszélgetni pénzért, ami elég meredek nekünk, mert az oké, hogy pénzért lehet venni magadnak dugást, de hogy úgy általában beszélgetést is, az azért durva. Mellesleg a japán emberek átlag hetente egyszer élnek házas életet (ebbe szerintem beletartozik a beszélgetés is:) ) Igaz is, hogy szűkek a lakások, és papírvékonyak a falak a szobák között (by definition, mivel konkrétan papírból vannak) ezért nincs lehetőség otthon szeretkezni a gyerekek (vagy konkrétan a feleség) miatt, de (de!) megint nem kell féltsük a japánokat, mivel rengeteg rabu hoteru vagyis love hotel van Tokióban, ahol párezer yenért "pihenhetnek" (éértitek, idézőjelbe'! kac-kac-stik-stik ;-) *) 2-3 órát. Na és még nem is mondtam a használtbugyi automatát, és hasonlókat...Beteg hely ez...Jó lenne valami átfogóbb elemzést írni, de arra sosincs időm, mert szabadidőmben fölösleges dolgokat kell csinálnom. Belső kényszer, nem tehetek róla.


* Értitek, mert valójában dugnak, ez ilyen vicc volt :DDDDDD Idézőjelesvicc :DDDDDD

Kaja, sokadszor

Andrást nem érte különösebben váratlanul ugyan, de mindenképpen elkeserítette az a felismerés, hogy a Nesquick gabonapehely nem változtatja kakaóvá a narancslevet.
Még akkor sem, ha a narancslé romlott.
Azért mert András kibaszott okos, és csak akkor vesz tejet, amikor le van értékelve, akkor viszont négyet, úgyhogy a fele lejár, és ki kell dobja.
Két hete nem volt leértékelve a tej, viszont a narancslé igen, úgyhogy vettem négyet, és a fele megromlott. Lehet taktikát kéne váltani, indukálják a kellemetlen gondolatot a polcon száradó lejárt akciós kenyerek.
Legutóbb sikerült egy olyan "salsa" szószt venni, ami olyan borzasztó ízű volt, hogy le kellett mosnom a sonkásszendvicset, hogy meg tudjam enni, még szerencse, hogy csak a sajtra raktam, úgyhogy nem volt nehéz. Van a boltban pontosan egyféle felvágott, sonka. Illetve vannak még vákumcsomagoltak, de egyrészt drágák, másrészt azok is mind sonkák. Elképesztő mekkora szellemi erőfeszítés változatosan táplálkozni itt. Otthon ha lelkiismeretfurdalásod van, mert behallóztál egy rőf kolbászt lefekvés előtt zsíroskenyérrel, és attól félsz, hogy meghalsz koleszterin-túladagolásban, akkor még mindig ráküldhetsz egy paradicsomot, ami mint tudjuk zsírégető hatású, és bizonyosan megoldja minden problémádat, viszont itt darabja 400 forintba kerül. Vagy legalábbis anyuka főz néha valamit aminek eléggé rossz az íze ahhoz, hogy kurva egészséges legyen, például random párolt zöldség, amit az utóbbi egy évtizedben találtak ki a franciák. Vagy például hagyják az embert biciklizni, edzésen meg nem a szellemi erőfeszítéstől izzad le az ember, hanem például a 100 térdrugás/perc rugópárnára jellegű gyakorlatoktól.
Szerencsére a munkahelyi kantin elég jó, lehet kapni tofut, ami íze alapján kb. olyan egészséges lehet, mint az Örök Élet Elixírje, és mindig van valami saláta is, amiben megnyugtatóan magas a zöld szín aránya ahhoz, hogy az egészséges életmód illúziójába ringasson napi egy adag. Meg különben is, a McChickenbe' is ott a saláta, szóval én igazán mindent megteszek.
Igazából a legfőbb probléma azzal van, hogy ebéd után eltelik minimum 7 óra amíg normális kajához jut az ember, ami, mint ismeretes az éhhalál bekövetkezéséhez szükséges idő kétszerese, úgyhogy elkerülhetetlen beugrani a boltba koradélután valami idióta csokiskekszért, mivel csak az van.
E sorokat olvasva András megnyugodott, hogy mindent megtesz az egészséges életmód érdekében, mindössze azon töpreng még mindig, hogy mért éppen a blogján keresztül kellett ezt megüzennie magának...

Burogu

Nem írtam, amikor meg végre összeszedtem magam, hát a blogger.com kezelőfelülete japánul fogadott, és nem lehet visszaállítani sehogy sem. Úgyhogy most nem blogot írok, hanem burogu-t. Nem kell újabb brog!
Ha jól emlékszem a narancssárgákat kell nyomkodni, remélem nem törlök ki véletlenül valamit.
Ma volt karateverseny a Nippon Budokanban, ami elsősorban harcműveszettel kapcsolatos eseményeknek otthont adó stadion. Milyen frappánsan beilleszthetném most ide a képeket, amit csináltam.
A verseny egyébként nem volt rossz, bár rutinosan az elődöntőkre érkeztem, már csak a legjobb négy versenyző maradt benn kategóriánként (női/férfi kata/kumite) Csak japánok voltak, úgyhogy nem lehetett azon mulatni, ahogy az olaszok minden kis érintéstől üvöltve földhözvágták maguk, hátha megintik a másikat sérülésokozás miatt. A csadoros lányok meg azért voltak viccesek, mert mindenkinek bezúzták az arcát, ők voltak a legagresszívebbek. A magyarokat meg onnan lehetett felismerni, hogy 3-0-ra kaptak ki mindenkitől. Ami még nem is lenne gáz, ha egy kicsit megviselte volna őket a vereség, valójában le se szarták, sőt, ki is röhögték az éppen akkor kikapó klubtársat. Oké, tényleg elég viccesen ugrált a faszi, de ha már egyszer kimentek huszan Tokióba shotokan világbajnokságra, legalább egy kicsit megpróbálhattak volna szurkolni.
Karatéról jut eszembe, nézzétek meg az alábbi oldalt:
www.nononsenseselfdefense.com
Arról szól, hogy egyrészt a fizikai önvédelem valójában az önvedelemnek csak egészen kis részét teszi ki, másrészt például eloszlatja az izmos harcművészek azon illúzióit, miszerint amit a dojoban gyakorolnak, az az utcán is működik. Elég jó oldal, én például egészen addig azt hittem hogy kemény vagyok, amíg el nem olvastam, pedig hát valójában be kell valljam, hogy csak a szerencsén múlt, hogy eddig nem verték be az arcom.
Meg mentünk volna krábbingolni is, ha meg nem fázok. (\/)(^_^)(\/) Helyett: bulizás, azaz clubbing. Bár az úgysem olyan érdekes itt. Kiderült, hogy vannak japán honlapok tanácsokkal ifjú pároknak, hogy hova menjenek el randizni. Konkrétan megtervezett randiútvonalak sétával, ebéddel, hajókázással, nézelődéssel. Azért az kemény, ha ezt se tudják maguktól kitalálni. Személyre szabott étrend analógiájára ennyi erővel arra is fel lehetne kérni szakembereket, hogy tervezzék meg a szórakozásodat. Ha van egy kis időd szórakozni, akkor ne azzal pazarold el, hogy kitalálod magadtól hogy mit csinálsz, egyrészt mert elmegy az idő, amíg töprengsz, másrészt meg mert lehet, hogy nem is olyan jó mókát találtál ki. Bízd bátran szakemberekre, akik személyre szabva megmondják, hogy hogy szórakozz, mi legyen a hobbid, elvégre tévézés közben sem kell odafigyelni manapság, hogy vicceset mondanak-e, úgyis nevetnek a háttérben, az emailben meg a vicces mondat végére kirakják a smiley-t. A tehetősebbek meg idővel akár fel is bérelhetnek majd más embereket, hogy szórakozzanak helyettük. Egyébként itt vannak ilyen felnőtt kurzusok "élet" témakörben, megtanítják a sok balfaszt főzni, takarítani, gyereket nevelni, csekket kitölteni, idegenekkel beszélni telefonon, és hasonló hasznos fortélyokra. Persze lehet hogy otthon is jól jönnének ilyen kurzusok néhány embernek (például nekem, vallanám be, ha nem lenne borzasztóan szánalmas).