Kaja, sokadszor

Andrást nem érte különösebben váratlanul ugyan, de mindenképpen elkeserítette az a felismerés, hogy a Nesquick gabonapehely nem változtatja kakaóvá a narancslevet.
Még akkor sem, ha a narancslé romlott.
Azért mert András kibaszott okos, és csak akkor vesz tejet, amikor le van értékelve, akkor viszont négyet, úgyhogy a fele lejár, és ki kell dobja.
Két hete nem volt leértékelve a tej, viszont a narancslé igen, úgyhogy vettem négyet, és a fele megromlott. Lehet taktikát kéne váltani, indukálják a kellemetlen gondolatot a polcon száradó lejárt akciós kenyerek.
Legutóbb sikerült egy olyan "salsa" szószt venni, ami olyan borzasztó ízű volt, hogy le kellett mosnom a sonkásszendvicset, hogy meg tudjam enni, még szerencse, hogy csak a sajtra raktam, úgyhogy nem volt nehéz. Van a boltban pontosan egyféle felvágott, sonka. Illetve vannak még vákumcsomagoltak, de egyrészt drágák, másrészt azok is mind sonkák. Elképesztő mekkora szellemi erőfeszítés változatosan táplálkozni itt. Otthon ha lelkiismeretfurdalásod van, mert behallóztál egy rőf kolbászt lefekvés előtt zsíroskenyérrel, és attól félsz, hogy meghalsz koleszterin-túladagolásban, akkor még mindig ráküldhetsz egy paradicsomot, ami mint tudjuk zsírégető hatású, és bizonyosan megoldja minden problémádat, viszont itt darabja 400 forintba kerül. Vagy legalábbis anyuka főz néha valamit aminek eléggé rossz az íze ahhoz, hogy kurva egészséges legyen, például random párolt zöldség, amit az utóbbi egy évtizedben találtak ki a franciák. Vagy például hagyják az embert biciklizni, edzésen meg nem a szellemi erőfeszítéstől izzad le az ember, hanem például a 100 térdrugás/perc rugópárnára jellegű gyakorlatoktól.
Szerencsére a munkahelyi kantin elég jó, lehet kapni tofut, ami íze alapján kb. olyan egészséges lehet, mint az Örök Élet Elixírje, és mindig van valami saláta is, amiben megnyugtatóan magas a zöld szín aránya ahhoz, hogy az egészséges életmód illúziójába ringasson napi egy adag. Meg különben is, a McChickenbe' is ott a saláta, szóval én igazán mindent megteszek.
Igazából a legfőbb probléma azzal van, hogy ebéd után eltelik minimum 7 óra amíg normális kajához jut az ember, ami, mint ismeretes az éhhalál bekövetkezéséhez szükséges idő kétszerese, úgyhogy elkerülhetetlen beugrani a boltba koradélután valami idióta csokiskekszért, mivel csak az van.
E sorokat olvasva András megnyugodott, hogy mindent megtesz az egészséges életmód érdekében, mindössze azon töpreng még mindig, hogy mért éppen a blogján keresztül kellett ezt megüzennie magának...