Burogu

Nem írtam, amikor meg végre összeszedtem magam, hát a blogger.com kezelőfelülete japánul fogadott, és nem lehet visszaállítani sehogy sem. Úgyhogy most nem blogot írok, hanem burogu-t. Nem kell újabb brog!
Ha jól emlékszem a narancssárgákat kell nyomkodni, remélem nem törlök ki véletlenül valamit.
Ma volt karateverseny a Nippon Budokanban, ami elsősorban harcműveszettel kapcsolatos eseményeknek otthont adó stadion. Milyen frappánsan beilleszthetném most ide a képeket, amit csináltam.
A verseny egyébként nem volt rossz, bár rutinosan az elődöntőkre érkeztem, már csak a legjobb négy versenyző maradt benn kategóriánként (női/férfi kata/kumite) Csak japánok voltak, úgyhogy nem lehetett azon mulatni, ahogy az olaszok minden kis érintéstől üvöltve földhözvágták maguk, hátha megintik a másikat sérülésokozás miatt. A csadoros lányok meg azért voltak viccesek, mert mindenkinek bezúzták az arcát, ők voltak a legagresszívebbek. A magyarokat meg onnan lehetett felismerni, hogy 3-0-ra kaptak ki mindenkitől. Ami még nem is lenne gáz, ha egy kicsit megviselte volna őket a vereség, valójában le se szarták, sőt, ki is röhögték az éppen akkor kikapó klubtársat. Oké, tényleg elég viccesen ugrált a faszi, de ha már egyszer kimentek huszan Tokióba shotokan világbajnokságra, legalább egy kicsit megpróbálhattak volna szurkolni.
Karatéról jut eszembe, nézzétek meg az alábbi oldalt:
www.nononsenseselfdefense.com
Arról szól, hogy egyrészt a fizikai önvédelem valójában az önvedelemnek csak egészen kis részét teszi ki, másrészt például eloszlatja az izmos harcművészek azon illúzióit, miszerint amit a dojoban gyakorolnak, az az utcán is működik. Elég jó oldal, én például egészen addig azt hittem hogy kemény vagyok, amíg el nem olvastam, pedig hát valójában be kell valljam, hogy csak a szerencsén múlt, hogy eddig nem verték be az arcom.
Meg mentünk volna krábbingolni is, ha meg nem fázok. (\/)(^_^)(\/) Helyett: bulizás, azaz clubbing. Bár az úgysem olyan érdekes itt. Kiderült, hogy vannak japán honlapok tanácsokkal ifjú pároknak, hogy hova menjenek el randizni. Konkrétan megtervezett randiútvonalak sétával, ebéddel, hajókázással, nézelődéssel. Azért az kemény, ha ezt se tudják maguktól kitalálni. Személyre szabott étrend analógiájára ennyi erővel arra is fel lehetne kérni szakembereket, hogy tervezzék meg a szórakozásodat. Ha van egy kis időd szórakozni, akkor ne azzal pazarold el, hogy kitalálod magadtól hogy mit csinálsz, egyrészt mert elmegy az idő, amíg töprengsz, másrészt meg mert lehet, hogy nem is olyan jó mókát találtál ki. Bízd bátran szakemberekre, akik személyre szabva megmondják, hogy hogy szórakozz, mi legyen a hobbid, elvégre tévézés közben sem kell odafigyelni manapság, hogy vicceset mondanak-e, úgyis nevetnek a háttérben, az emailben meg a vicces mondat végére kirakják a smiley-t. A tehetősebbek meg idővel akár fel is bérelhetnek majd más embereket, hogy szórakozzanak helyettük. Egyébként itt vannak ilyen felnőtt kurzusok "élet" témakörben, megtanítják a sok balfaszt főzni, takarítani, gyereket nevelni, csekket kitölteni, idegenekkel beszélni telefonon, és hasonló hasznos fortélyokra. Persze lehet hogy otthon is jól jönnének ilyen kurzusok néhány embernek (például nekem, vallanám be, ha nem lenne borzasztóan szánalmas).