Mire kijöttem, ellopták az ernyőmet, amit az üzlet előtt hagytam, az esernyőtárolóban, ami majdnem olyan szomorú, mint az, hogy Neked, kedves olvasó, alig tűnt fel, hogy milyen egetverően vicces az a tény, hogy Japánban mobiltelefont árulnak a sarki ábécében.
Az ernyő egyébként is már 17 felé volt szakadva, meg különben is, én is loptam, úgyhogy nem volt nagy érvágás. De mégis! Lopás, tolvajlás Japánban? Botrány. Mellesleg elég ostobaság volt ellopni pont egy kelet-európai gaijin ernyőjét, ezentúl gátlástalanul fogom fosztogatni az esernyőtárolókat, mintegy erkölcsileg is felhatalmazva érzem magam. (jaj, klisé!) Néz majd Naritán a röntgenes koma, látott már gaijint egy bőrönd fényképezőgéppel hazamenni, de ilyet... (?)
Az esernyőtárolók szintén elég érdekesek. Mivel viszonylag csapadékos az időjárás, a belsőépítészek mindig szem előtt tartják az esernyő-kompatibilis tervezés (UCD - Umbrella Compatible Design - acr. coined by Andras Csibi) iránymutatásait, alapelveit. Fellengzősnek hangzik így beszélni egy akasztóról a piszoár mellett, de a szakterület (hovatovább: tudományág) létjogosultságának legvehemensebb vitatói is egyetértenek abban, hogy korántsem triviális a probléma. Kedvencem az automata esernyő-fóliázó gép, de ötletes mechanizmusokat láthatunk lopásgátló esernyő-zárakra is.
Bevallom, direkt túlreagáltam a lopás dolgot (az UCD színigaz!), hogy legyen miről írni, az esernyőtolvajláson ugyanis nincsen semmi meglepő itt, mindenki csinálja. Mondhatni esernyő-kommunizmus van. Ha szerencsétlenül alakulnak a dolgok, és elkezd esni, kiveszel egy szarabb ernyőt a kupacból. A tulajdonos akkor éppen úgysem használja, mert bent van az épületben, ami előtt hagyta. Ha kijön, ő is választ magának. Ha nem kell már, otthagyja valahol. Olcsó, nincs értéke, úgyhogy fölösleges megtartani. Ha valakinek igénye van szép ernyőre, az sem gond, a szép ernyők nem játszanak, azokat nem ér elvinni. Ezért jó Japán: ha valamit nem ér csinálni, azt nem csinálják.