Idiots' Guide to UCD

Reggel beugrottam egy nonstopba mobilért, esett, tipikusan japán módra: egyszerre 17 irányból fúj a szél, minek következtében az eső is ennyi irányból esik, és az esernyőd is ennyi felé szakad. (photo by Milosz)

Mire kijöttem, ellopták az ernyőmet, amit az üzlet előtt hagytam, az esernyőtárolóban, ami majdnem olyan szomorú, mint az, hogy Neked, kedves olvasó, alig tűnt fel, hogy milyen egetverően vicces az a tény, hogy Japánban mobiltelefont árulnak a sarki ábécében.

Az ernyő egyébként is már 17 felé volt szakadva, meg különben is, én is loptam, úgyhogy nem volt nagy érvágás. De mégis! Lopás, tolvajlás Japánban? Botrány. Mellesleg elég ostobaság volt ellopni pont egy kelet-európai gaijin ernyőjét, ezentúl gátlástalanul fogom fosztogatni az esernyőtárolókat, mintegy erkölcsileg is felhatalmazva érzem magam. (jaj, klisé!) Néz majd Naritán a röntgenes koma, látott már gaijint egy bőrönd fényképezőgéppel hazamenni, de ilyet... (?)

Az esernyőtárolók szintén elég érdekesek. Mivel viszonylag csapadékos az időjárás, a belsőépítészek mindig szem előtt tartják az esernyő-kompatibilis tervezés (UCD - Umbrella Compatible Design - acr. coined by Andras Csibi) iránymutatásait, alapelveit. Fellengzősnek hangzik így beszélni egy akasztóról a piszoár mellett, de a szakterület (hovatovább: tudományág) létjogosultságának legvehemensebb vitatói is egyetértenek abban, hogy korántsem triviális a probléma. Kedvencem az automata esernyő-fóliázó gép, de ötletes mechanizmusokat láthatunk lopásgátló esernyő-zárakra is.

Bevallom, direkt túlreagáltam a lopás dolgot (az UCD színigaz!), hogy legyen miről írni, az esernyőtolvajláson ugyanis nincsen semmi meglepő itt, mindenki csinálja. Mondhatni esernyő-kommunizmus van. Ha szerencsétlenül alakulnak a dolgok, és elkezd esni, kiveszel egy szarabb ernyőt a kupacból. A tulajdonos akkor éppen úgysem használja, mert bent van az épületben, ami előtt hagyta. Ha kijön, ő is választ magának. Ha nem kell már, otthagyja valahol. Olcsó, nincs értéke, úgyhogy fölösleges megtartani. Ha valakinek igénye van szép ernyőre, az sem gond, a szép ernyők nem játszanak, azokat nem ér elvinni. Ezért jó Japán: ha valamit nem ér csinálni, azt nem csinálják.

Ingyen iPod

Egy Xpango nevű cég ingyen iPodokat, Nintendo Wii-ket, Playstation 3-mat osztogat, azért cserébe, hogy embereket nyaggatsz ilyen írásokkal. Se.

Én is benyaltam, megírtam ezt a postot rendesen, hogy bár szkeptikus vagyok, de mivel ingyen van, egy próbát megér, ja meg különben is szeretek a TAB-ot nyomogatva végigsuhanni a rubrikákon, le lehet nyűgözni a haverokat, milyen gyorsan töltesz ki egy formot.

Aztán eszembe jutott, hogy rákereshetnék, hogy "Xpango hoax", és láss csodát, Levente rájött mi a turpisság! Csak akkor érvényes az egész, ha a pajtikáid, akiket beszerveztél (mondjuk az iWiW-en) vesznek dolgot pénzért. (Haj, sok körlevelet kell majd kitöröljek iWiW-en...) Nekem még az a szerencsém, hogy Magyaroszágon most alszanak, úgyhogy időben ki tudtam javítani a postot. :)

Egy iPodhoz 13 barátod fejét kell átverned, a Wii nehezebb, mert ahhoz 18 kell.

Egyébként elárulom, ha már itt tartunk, hogy az iPodot nem véletlenül hype-olják annyian, tényleg egy hihetetlen jó termék. Mint tudjuk, az örök boldogság forrása nem az anyagi javak, hanem az iPod, és a Ninento Wii.

Ha valami túl jó, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az. Hát, ma se lettünk ingyen gazdagok.

Új Toshiba tej-joghurt konverter áprilistól a boltokban!

Joghurt csináló gép, na, hogy értse aki nem geek.
Lehet, hogy nem fognak annyian sorban állni, mint a Wii-ért, de azért nekem tetszik. Beöntöd a tejet, vársz egy napot, és hip-hop, máris kész a finom, természetes joghurt. Bocimintás. Komolyan, kell ennél több, hogy megvegyél egy terméket?


[via TOKYOMANGO]
(A Toshiba sajtóközleményét itt olvashatjátok.)

A Toshiba egyébként a profiljuk szempontjából egy nagyon furcsa cég. Az első igazán sikeres termékük egy speciális rizsfőző-kukta volt, még a múlt század elején. Manapság a félvezetőiparban nyomulnak olyan faszán, hogy képesek eltartani egy olyan haszontalan részleget is, mint a Multimédia labor, ahol dolgozom. Egyébként minden szart gyártanak. Mindent amiben van áram, komolyan. Nem tudom, hogy csinálják, én biztosan nem venném meg egy terméküket se, azt mondanám, hogy “heló most akkor mit gyártotok, joghurt rohasztó gépet, tranzisztort, mozgólépcsőt vagy számítógépet? szerintem találjátok ki, ja aha és ráadásul ezek mellett még beszédfelismerést is kutattok, meg asszem most fuccsolt be a HD-DVD szabványotok, hát nem tudom, apáim, értetek ti egyáltalán valamihez?”
Csak viccelek, viccelek. Persze valami igazság mindig van az ilyen viccekben. Egy egész tanulmányt lehetne írni azokról a cégekről, akik startupként, egy konkrét kis területre fókuszálva hatalmas sikert értek el, hogy aztán ötvenezer embert foglalkoztató mamut-cégként belebukjanak valami újdonságba, amibe hűbelebalázsként hozzáfogtak.
Meg persze ott van a kaktusz-effektus is, vagyis hogy az, amelyik jól startol, és több vízhez jut a fejlődése kezdetén, az jobban tud terjeszkedni, aminek hatására még több vízhez jut stb., hogy végül a saját elképesztő súlya alatt roskadjon össze. Olyan hatalmasra nő, hogy a saját felépítése, struktúrája nem tudja támogatni, fenntartani a további fejlődést, növekedést egy bizonyos határon túl, vagy pedig egyszerűen a tehetetlensége miatt képtelen alkalmazkodni, megfelelően reagálni a külső változásokra. Ezért fogunk mind meghalni ezen a Földön maholnap, ezért haltak ki a dinoszauruszok is -- olyan közhelyesen, hogy szégyelem magam, hogy egyáltalán leírtam a teljesség kedvéért -- ezért bukott el minden létező birodalom, ahogy Amerika is hamarosan.
Ezek az analógiák, hasonlóságok valahogy úgy tetszenek nekem, talán az alapvetően holisztikus világképem miatt. Minden mindennel összefügg, mert minden egy, én te vagyok, te én, a semmi minden, és a minden semmi. A Taó valódi értelme meg egy szelet franciakrémes, miért ne, akár, hiszen ez is igaz! (Idióta Zen buddhizmus, basszus :-) )

Egyébként ez olyan hatalmas és bonyolult téma, hogy igazából csak magamnak írtam, mindmap helyett (nem találom a színeseket), hogy később gondolkozzak el rajta, nem is kellett volna elolvassátok. Csak ilyen értelmetlen, bármiféle háttérinformációt és forrásmegjelölést nélkülöző fotelfilozófálás, szellemi önkielégítés, ha úgy tetszik. Blogolás. Végsősoron a blogolás az.
Kit érdekel, nevessetek inkább egyet a joghurt gépezeten, meg azon, hogy én egy tejalvasztó berendezéseket gyártó cégnél dolgozom, azért írtam.

RSS

Figyelmeztetés! András megint felvilágosít! Ha nem bírja elviselni, hogy más emberek okosabbak Önnél, akkor látogasson el a legalja.hu-ra, ahol több száz Önnél lényegesen ostobább ember szellemi ámokfutásán mulathat. (Ráadásul a legalja.hu oldalon nem is ijesztgetik Önt mindenféle RSS-sel)

A viccet félretéve tényleg csodálkozom, hogy mennyire kevesen használnak feed olvasókat. Azért, mert még senki sem tudta egy mondatban elmagyarázni, hogy mi az, attól még nem bonyolult dolog. Azt is értem, hogy legtöbben gyűlölik a számítógépeket, és nem akarnak időt fordítani arra, hogy megtanulják használni. Na guess what, mint minden normális ember, én sem szeretem a számítógépeket. Utálom a gép előtt vesztegetni az időm. Éppen ezért hajlandó vagyok ráfordítani egy kis időt, hogy megtanuljam hatékonyan használni. Nincs energiám arra, hogy végigkattintgassak egy menüsort, vagy egyáltalán megfogjam az egeret, amikor egy szimpla billentyűkombinációval is elérhetem, amit akarok.

Szóval a feed olvasókról. Mondok egy hasonlatot: emailt nem úgy olvasunk, hogy egyenként megkérdezzük a Krisztát, a Balázst, és az Orsit, meg az összes barátunkat, hogy akarnak-e valamit mondani nekünk, hanem van egy egy elektronikus postaládánk, amibe automatikusan bekerül a barátaink üzenete. Mért ne csinálnánk ugyan ezt az internetes hírekkel, blogbejegyzésekkel is? Teljesen ostobaság egyenként felkeresni az összes honlapot, amit el szeretnénk olvasni, naponta ránézni az olyan blogokra, amik csak hetente frissülnek, amikor egyszerűen automatizálhatjuk az egész folyamatot. Készíthetünk egy postaládát, amibe automagikusan megérkeznek a hírek, amint felkerülnek a netre. Pont mint az email inboxunk.

Sokféle hírolvasó szolgáltatás létezik, én személy szerint a Google Readert használom. Ennyit kell tenned:

1. Ellátogatsz ide: http://www.google.com/reader [0,5 s]
2. Regisztrálsz (ha van már gmail accountod, nem kell) [14,3 s]
   
3. Belépsz [0,5 s]
4. Add subscription mezőbe bemásolod a híroldal/blog/podcast/akármi URL-jét (ahol látod ezt az ikont ott van RSS feed.) [8 s]
5. Ismételd a 4-est annyiszor, ahány hírforrást követni szeretnél.
   

Összesen max. 2 perc az egész procedúra. És ezentúl nem kell beírni egyenként mind a hat, hatvan, vagy hatszáz blog címét, elég egy oldalra elmászni, a Google Readerre, és ott van az összes egy kattintásra, szépen kategóriákba rendezve, ahogy szereted.

Egyszerűbb lett az életed? Igen! Megtudtad mi az, hogy RSS? Nem! Érdekel egyáltalán? Nem! Még jó hogy, borzasztó unalmas, nem érdekel senkit sem, a lényeg hogy működik, úgyhogy örüljünk!

Ebben a szellemben megosztom az aggregált feedemet. Az azt jelenti, hogy minden amit kirakok az internetre (betűk, képek, videók, érdekességek) össze van gyűjtve egy kupacba, úgyhogy elég egy feedet berakni. Ezt.

Ha valamelyikre mégsem vagy kíváncsi, akkor itt van egyenként:

• Andris Japánban (blog)
• (Még) fél év Japánban (képek)
• freevlog (videók)
• egyéb random szarság (tumblelog)

Végül idebiggyesztem az OPML fájlomat (ez egy meta-fájl ami az általam olvasott feedekről tárol információt) Ha kíváncsi vagy, mit szoktam olvasni, akkor importáld be ezt a fájlt a Google Readerbe (Settings - Import/Export) Kis magyarázat: a "timesinks" címkét nem olvasom rendszeresen, csak ha sok az időm. Rendszerint csak belépek és olvasottnak jelölöm az egészet (Shift+A). A "pop" meg ne nevess, hogy hülye kategória, oda rakom ami máshova nem fér be.

Végezetül szeretném megköszönni Spag barátomnak, hogy felhívta a figyelmemet olyan internetes szolgáltatásokra, mint pl. a netvibes, del.icio.us, digg, egész más szemmel nézek a netre. Az internet hasznos, ha rendelkezel az értékes információ kibányászására alkalmas eszközökkel.

Még valami: rájöttem, hogy többek között azért nem kommenteltetek, mert le volt tiltva. Hehe. Mostmár engedélyeztem, úgyhogy ha hasznosnak találtátok ezt a leírást, akkor hagyjatok egy sort a kommentekben!

Felkelés

Most találtam ezt az új japán jóságot, egy ébresztőóra, ami csak pénzzel hallgat el [via tokyomango.com]. Fel akartam dobni gyorsan az új tumblelogomra, de meggondoltam magam, kifejtem inkább hosszabban, hogy mért tartom zseniálisnak ezt a kis cuccot.



Én is küzdök a felkeléssel egy ideje. A korán kelés jót tesz az agynak, reggel van időd szarakodni, tükörtojást sütni, elolvasni a híreket, de legfőképp jó érzés úgy munkába menni, hogy aznap már csináltál valami értelmeset. Nem csak úgy kigurulsz az ágyból be a metróba.
Az elmúlt egy hónapban én is elkezdtem hatkor kelni, és vicces módon többet alszom. Talán azért, mert benne van az emberben a para, hogy ííí, hatkor kelek, akkor talán aludni kéne, lefekszem éjfélkor. Ha viszont tudom, hogy aludhatok nyolcig, akkor háromig vidáman fenn vagyok. Szihológia.

Észrevettem, hogy szinte kizárólag csak úgy tudok megcsinálni bármit is, ha valami fondorlatos módon kicseszek magammal, olyan szituációba kényszerítem a lusta énem egy józan pillanatomban, hogy ne legyen alternatívám, kénytelen legyek megcsinálni. A lusta énem, és az okos énem folyton próbál túljárni egymás eszén. Igen, gyakorlatilag ketten vagyok. Gondolom ezzel nagyjából mindenki így van.
Az okos énem például kitalálja, hogy rendszeresen fényképeket szeretne készíteni. A lusta ennek nem örül, mert igazából elég fárasztó mindig találni valami témát, és ő személy szerint jobban szeret sörözni, és amerikai sorozatokat nézni. Ezért az okos kitalálta, hogy csinál egy fotó blogot, hogy mindenki lássa, miben mesterkedik. A lusta erre levágja, hogy mégis kell fényképet csinálnia, mert különben már nem csak saját maga előtt égne szarrá, ha abbahagyná a projectet, hanem a barátai előtt is. Közben meg átkozza az okos ént, mert ilyen hülye helyzetbe hozta.
Másik. Az okos énem rakott magának egy parancsikont az asztalra, ami fél óra alatt lekapcsolja a gépet. Ezt a folyamatot leállítani macerás, mert csak parancssorból lehet, úgyhogy ha éjfélkor, két youtube klip között szóhoz jut a józan énem egy pillanatra, akkor gyorsan rákattint a parancsikonra, a lusta erre meg nem tehet mást, mint dohogva elmegy aludni.

Szóval korán kelni sok szempontból nagyon előnyös. De attól még nehéz kivitelezni. Összeírtam néhány cselt, amit bevethettek magatok ellen:

• Legalapvetőbb trükk, hogy ne rakd az ágyad mellé az ébresztőórát. Kegyetlenség, tudom, de szükségszerű.
• Ne használd a SNOOZE gombot! Semmi értelme fél órát szenvedni még az ágyban, öt percenként felkelve, lenyomni az órát. Tudom, sokan így ébredtek, "fokozatosan", mert ez nektek jó, én is ezt csináltam, de kiderült, hogy hülyeség.
• Éjjel, lefekvés előtt rakd mindig máshova az órát, hogy reggel anyázva keresni kelljen. Csak úgy illan az álom a szemedből!
• Ha más nem megy, alakíts ki valami olyan környezetet, hogy csak úgy tudd kikapcsolni az órát ha megfejtesz egy "rejtvényt". Pl. rakd az órát egy számzáras dobozba. Lásd előző pont. Gondolkodom, hogy össze kéne rakni egy ébresztő programot mondjuk Java-ban, ami csak akkor kussol el, ha megfejtesz egy Sudokut. Népszerű lenne, hehe.
• Rakd be az órát a fürdőszobába (ha megoldható) Így mikor lekapcsolod, akkor veheted is kezedbe a fogkefét azzal a lendülettel ha már egyszer ott vagy, kisebb a késztetés, hogy visszamássz az ágyba.
• Szóval ha messze van az órád, és nem tudod alvás közben kikapcsolni, akkor a másik trükk, amit bevet a lusta éned, az az, hogy egyszerűen megszokja az óra hangját, és vidáman alszik tovább egy órát az üvöltő óra mellett. Ezért kell gyakran cserélni az ébresztőrát, mielőtt még megszoknád a dallamát. A legtöbb újabb telefonon több ébresztőt is be tudsz állítani, a hét minden napjára más és más hanggal.
• Még egy fontos tényező a motiváció. Előző este találd ki, mit akarsz csinálni a reggel. Ha van konkrétan valami amit el akarsz intézni, akkor sokkal könnyebb dolgod van, mint ha csak a hecc kedvéért kelnél fel. Emlékszel, nem volt olyan bonyolult hajnali négykor kipattanni az ágyból aznap, mikor éppenséggel vízitúrázni, vagy kirándulni mentél.
  

Szóval ezért zseniális ez az óra: nincs rajta SNOOZE, és míg kotorászol a pénztárcádban apróért, fel is ébredsz. Meg egyébként sem árt egy kis vésztartalék otthon, ha üres a hűtő, és bezárt az ATM (ne nevess, itt Tokióban, az Isten háta mögötti kis recsás faluban éjjel, és hétvégén a legtöbb ATM be van zárva. Furcsa egy olyan országban élni, ahol egyes emberek többet dolgoznak, mint az ATM-ek)

Igazi lifehack, ez az óra, kell ilyen! - [update] megnéztem, 6000 yen, azaz kb 10000 Ft. Lehet, hogy mégsem kell ilyen.

[update 2] elmentem egy boltba, ahol árulják, és kiderült, hogy sajnos elég halkan csörög. D'oh. Egyébként is nem mondtam, de sajnos megszoktam már úgy általában a mobilom csörgését, bármelyik fajtát, elég kellemetlen. Ma reggel például 10-kor akartam kelni, csörgött az órám mellettem egy órát miközben aludtam, és amikor elhallgatott, akkor felébredtem, és gondoltam felkelek. Szóval én is bort iszok, vizet prédikálok. (De attól még igazam van. ;-) )

Nem kell újabb blog

(photo from snapsoid.com) - Disclamer: azért mert idióták tüntetnek ellene, még nem kell feltétlenül füvezni.

De kell egyébként újabb blog, enyém. Nem is blog, tumblelog. Olyan mint a blog, csak kicsi és gyors. Pfff.
Nem tudom, hogy mért erőltetem, amikor sokan még mindig azt hiszik, hogy a blogozás csak azoknak a hülyegyerekeknek való, akiket frusztrál, hogy nem tudják kitörölni az index fórumán mások véleményét, ezért csinálnak sajátot, ahol viszont igen. Nem igaz.

A blogozás jó, egyrészt neked, kedves Olvasó, mert amíg ezt olvasod addig se kell kitakarítani a garázst, nekem is jó, mert közben nem azon gondolkodom, hogy hol van a hiba a programban, amit írtam.

Régen az embereknek sokkal nehezebb volt elcseszni az idejüket, például Fleming is csak tájképeket akart festeni a petricsészébe, a baktériumtelepbe nagyon szép napocska-formát tudott marni valami hülye vegyülettel, amit kikevert valahogy, kit érdekel, nagyon örült neki, amíg az asszisztense felhívta a figyelmét, hogy (most lesek) "Sanyibazmeg, ne legyél hülye, ez azért kicsit kurvajó", és így lett a penicillin. Szegény fószer csak csalni akart a munkaidőből, erre feltalált valami szarságot, ami forradalmasította az orvostudományt. D'oh!
Szerencsére a televízió, az Internet, és végül legfőképp a flash-játákok megjelenésével ez már örökre a múlté! A kreatív hobbik fokozatosan háttérbe szorultak, és most itt a felhőtlen pihenés aranykora! Végre órákat tudsz felelőtlenül eltölteni úgy, hogy a végén halvány fogalmad sincs, hogy mit csináltál, de abban 100 százalékig biztos lehetsz, hogy semmi hasznosat az égvilágon. Semmi új találmány, nem kell rohangászni mindenféle papírokkal a szabadalmi hivatalba, nincsen idegeskedés, hogy mi van ha már valaki megcsinálta előtted, sőt azon sem húzod fel magad, hogy mások mennyivel kreatívabbak mint te, mert te egész egyszerűen (ravaszul) meg sem próbálod azt csinálni, amit ők. Ez az igazi kikapcsolódás, nem izzadni a konditeremben/biciklin/barátnőn, fáradni valami alkotással, ami úgyis szar lesz, vagy megnézni egy gondolkodós filmet, amiben a Bruce Willis időutazik, és már az első öt percben elveszted a fonalat, éjszaka meg nem tudsz aludni, mert azon gondolkodsz, hogy akkor most ki lőtte le a végén.
Sőt, ha szerencséd van, akkor még azt is megmondják neked az Interneten, hogy mit gondoljál bizonyos dolgokról, nem kell önálló véleményformálásra pazarolni az agykapacitásod. Nem kopnak az idegvégződéseid, ezért szellemileg fittebb maradsz, mint azok a szerencsétlen barmok, akiknek gondolkodni kell minden hülyeségen, például hogy mi történjen a következő évadban Jack Bauerrel a tévében. Az élet szép, na.

Szóval ezért jó az én blogom, mert átlagosan öt perccel meghosszabítja ezt az agyzsibbasztóan kellemes, és közkedvelt időtöltést, az értelmesdolgot-csinálást-kerülést, a.k.a prokrasztinálást.

Nem. Remélem azért hallotok itt érdekeset is. Bár mostanában kicsit sok volt az ego-topic, Japánról meg kevés, félek ugyanis olyat írni, amit már mindenki tud, és például a japán fürdőzési szokásokat is ilyennek gondolom. Pedig ez sokszor nem igaz. Mért, tudtad például, kedves Olvasó, hogy a kádban tilos zuhanyozni, a fürdőszobák padlója vízálló, lefolyó is van, és a kádon kívül zuhanyoznak, szappanozzák maguk, utána tisztán ülnek be a forró vízzel teli kádba? Na ugye, nem! Persze ez nem is olyan érdekes. Azon viszont már mosolyogtam, hogy ennek következtében nem egy olyan eset történt nyugati szállodákban, hogy a tukkó japán turista beáztatta az alatta lévőt, és nem értette mért volt gáz a fürdőszoba közepén zuhanyozni.

Szóval nézzétek mind a három blogom, holnap csinálok mashupot Yahoo! Pipes-szal, hogy ne egyenként kelljen nézni őket. Ide a hosszabb dolgokat rakom majd, a képes blogra továbbra is csak képeket, és rövid kommenteket, az új tumblelogra meg random érdekes szarokat, amikbe napközben belebotlok. Aki annyit lóg a neten mint én, óvatlanul is hasznos dolgokra akadhat néha. :) Kommenteljetek többet!