2008. március 1-jén, szombaton kimegyünk a jégre fürdőnaciban, úszógumival korizni!
http://improvbudapest.blogspot.com
Gyertek, legyünk sokan!
2008. február 26., kedd
Városligeti Műjég Pancsolós Party Dragon Quest!
2007. június 24., vasárnap
Elnézést
Az a helyzet, hogy eléggé elfoglalt vagyok így az utolsó héten, úgyhogy nem tudtalak gazdagítani
Titeket ravasz kis trükkökkel. A P 365 blog gőzerővel halad, nézegessétek meg a képeket!
Július 2-án érkezem, 18:00-kor Frankfurton keresztül, gyertek ki elém, és öleljetek meg!
Hamarosan folytatom a blogot...
2007. június 15., péntek
Sziasztok új emberek!
Kaptam egy kis extra forgalmat a napokban, mivel a srácok a blogtéren érdekesnek találták a Firefox trükkjeimet, és kirakták címlapra. Huhú, nagyon köszi!
Az új látogatóknak egy kis bemutatkozás:
Éppen Japánban töltögetem a szakmai gyakorlatom, szóval igazából ez a blog útiblognak indult, de mivel kiderült, hogy utálok élménybeszámolókat írni, az ismeretlen emberek élete pedig egyébként sem olyan érdekes, ezért egyre inkább háttérbe szorultak a japános/ego posztok.
Mostanában arról írok, amit szeretek, és ez leginkább az emberi leleményesség, ami jobbá teszi az életünket. Tudomány, technika, és egyéb még vállalhatóan geek dolgok. Ha ilyesmi érdekel, lehet, hogy tetszeni fognak ezek a cikkeim:
- Firefox Toolbar Gepimpt
- 80/20
- Relativisztikus szépség-görbék
- Click Click Click
- Ingyenes proxy Pandora függőknek
- Mért nem akkora gáz mégse, ha geek vagy...
- Ingyen iPod
- RSS
- Felkelés
Jobb posztok Japánról:
Ha harcművész vagy, és szétvet a sárga irigység, mert én 8. danos karate mesterekkel járok sörözni, itt van a karatés naplóm sorban:
- 1. rész - 2006. Szept. 14-28.
- 2. rész - 2006. Okt. 2.
- 3. rész - 2006. Okt. 7.
- 4. rész - 2006. Okt. 14.
- 5. rész - 2006. Okt. 23.
- 6. rész - 2006. Nov. 9.
- Gyakorlás a Jundôkánban
Szóval ez van, ha tetszik amiket csinálok, ott vannak az RSS feedek a bal felső sarokban.
Írj bátran emailt, ha érdekel valami konkrétan Japánról, vagy akármi, szívesen segítek. (andras.csibi kukac gmail pont com)
2007. június 13., szerda
Firefox Toolbar Gepimpt
[Figyelmeztetés] Megint egy kocka hack post, de hát ez már csak egy ilyen blog. A héten írok még szumóról, úgyhogy ne szaladjatok el örökre!
Nem akarok senkit sem áttéríteni Firefoxra, értem én, hogy sokaknak nem éri meg a kezdeti energiabefektetést, hogy megtanuljanak használni egy okos szoftvert, de ha 8 órában gép előtt ülsz, és a munkádhoz elengedhetetlen a böngésző használata, akkor valószínűleg nagyon hamar megtérül az a kis idő amit rászánsz a tuningolgatásra és a gyorsbillentyűk megjegyzésére. Kivéve ha blogolsz is róla, kac-kac.
Ez a post a kicsit haladóbb felhasználóknak szól, akiknek már a legfontosabb gyorsbillentyűk az ujjaiban vannak, okosan használják a gyorskereséseket meg a kulcsszavakat, és már legalább enyhe undort éreznek az egér láttán. Oké, nem kell megijedni, lesz pár szó mindenről, ismétlés a tudás anyja.Először is ajánlom figyelmetekbe Gina Trapani remek Lifehacker postját: Top Firefox 2 config tweaks.
Ha mindezek megvannak, akkor már nyílván feltűnt, hogy a default Firefox eszköztár 80 százaléka teljesen fölösleges. Amíg a buta ember szomorkodik, hogy nem lát semmit a csomó ikontól, és vesz egy nagyobb monitort pénzért, addig mi ügyesen kidobáljuk a sok szart szép sorban.
1. Go button
A billentyűzet teljes felületének kb. 5 százaléka ENTER billentyű, és ráadásul pontosan ugyan azt csinálja mint a Go button (a zöld háromszög az URL sáv mellett). Szerinted sem nagyon kell az oda, igaz?
Nyisd meg egy új fülön a Firefox konfigurációs felülét (Ctrl-T ugye, és about:config)!
Állítsd át a hideGoButton paramétert igazra: browser.urlbar.hideGoButton=true
Na ez eltűnt, eddig jó.
2. Könyvjelző eszköztár (Bookmarks Toolbar)
A könyvjelző eszköztár nem a barátod. A kulcsszavak a barátod. Barátaid.
Ha használod a könyvjelző eszköztárat, akkor most azonnal állíts be kulcsszavakat egyenként minden elemre:
Jobb klikk, Tulajdonságok (Properties), itt a Kulcsszó (Keyword) mezőre írj be egy egy-két betűs rövidítést, amit könnyen megjegyzel.
Néhány példa, amiket használok:
- n: Netvibes
- b: Blogspot
- c: Google Calendar
- d: Google Docs
- r: Google Reader
- m: Gmail
- g!: Gmail This! Bookmarklet
- t!: Tumblr Bookmarklet
(Igen, a Google birotkolja a lelkem is lassan.)
Egyrészt sokkal gyorsabban navigálsz így, mintha egérrel klikkelgetnél (Ctrl-L,keyword, ENTER
3. Keresődoboz (Search box)
Mivel nyilván te is használod az URL gyorskereséseket (ugye?) semmi szükség nincs a jobb oldali extra kereső dobozkára. Az URL sáv kereső mező is egyben, mint tudjuk!
Ha nincs beállítva gyorskeresés azokra a keresőkre amiket használsz, akkor látogass el a kereső honlapjára, jobb klikk a keresőmezőre, majd "Kulcsszó hozzáadása" (vagy valami ilyesmi).
Néhány példa, amiket használok:
Egyrészt sokkal gyorsabban navigálsz így, mintha egérrel klikkelgetnél (Ctrl-L,
3. Keresődoboz (Search box)Mivel nyilván te is használod az URL gyorskereséseket (ugye?) semmi szükség nincs a jobb oldali extra kereső dobozkára. Az URL sáv kereső mező is egyben, mint tudjuk!
Ha nincs beállítva gyorskeresés azokra a keresőkre amiket használsz, akkor látogass el a kereső honlapjára, jobb klikk a keresőmezőre, majd "Kulcsszó hozzáadása" (vagy valami ilyesmi).
Néhány példa, amiket használok:
- g: Google search
- wp: Wikipedia
- dict: Answers.com (angol értelmező szótár)
- slang: Urban Dictionary (angol slang szótár)
- imdb: IMDb
- yt: YouTube
Csakúgy mint a kulcsszavaknál, ha rá akarsz keresni valamire, átkapcsolsz az URL sávra (Ctrl-L), beírod a rövidítést, és a keresőkifejezést (pl. "g she invented", "yt kovbojok", stb.), akkor kidobja a találatokat. Az élet szép.Remélem nem kell mondanom, hogy mivel ez egy rendes google keresés, számológépnek, valuta konverternek, meg mindenféle egyéb jóságnak is használhatod, pl. "g 46800 yen in huf" megmondja hogy mennyi pénzt csesztél el búvártanfolyamra a múlt héten.
Most hogy nincs semmi szükségünk többé a keresődobozra, kapcsoljuk is ki gyorsan!
Menü mellett jobb klikk, Beállítások (Customize) - lásd bal oldalt.
Simán fogjuk meg az egérrel a keresődobozt, és dobjuk be a többi szarság közé! Hahaha, keresődoboz, see you in hell.
4. Refresh, Stop, Home, és egyéb hülye gombok
Tudod a billentyű kombinációkat, igaz?
Frissítés: F5
Leállítás: Esc
Home: Alt+Home
Akkor ennyi erővel ki is dobhatnád ezeket a gombokat a francba, nem? Megteheted ugyan úgy, mint a keresődobozzal.
A Vissza meg az Előre gombok kellenek még azért, néha jól jönnek, ne dobd ki, viszont érdemes kicsire állítani őket, hogy ne foglaljanak annyi helyet.
5. URL sáv és menü menjen egy sávba!
Most hogy kidobáltunk egy csomó mindent, hirtelen olyan hosszú lett az URL sáv, nem? Nosza rakjuk is be egy sorba a menüvel, és lám kiiktattunk még egy sávot! Simán fogd meg, és húzd át felülre, meg a két nyilat is, utána kapcsold ki a Navigation Toolbart is!
Presto! Egy faszán kipimpelt Firefox eszköztár!
+1. Tabok
Még egy kapcsolódó hack a kismonitoros multitask-ninjáknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek egyszerre 20 tabon dolgozni:
Minden tabon ott a bezárás ikon?! Tisztára kitakarja a tab címét, nem jó ez, de szerencsére ki tudod kapcsolni about:config-ban a browser.tabs.closeButtons paraméter tekergetésével: ha a default értéket, ami 1, átállítod 2-re, akkor eltűnnek a bezárás ikonok örökre! Kinek kell egyáltalán, mikor jó a Ctrl-W is, vagy a középső klikk a tabon?
Ha már így belejöttünk a Firefox beleiben való turkálásba, rögtön állítsuk át a tabok minimális szélességét is! Tudod, ha nagyon sok tabot nézel egyszerre, akkor szkrollozgatni kell ide oda, hogy lásd az elejét meg a végét, és ezt Te is hogy utálod. Állítsuk át a browser.tabs.tabMinWidth paramétert nagyon nagyon kicsire (pl. 0), és a Firefox abbahagyja ezt a buta viselkedést.
+2. Memória
A Firefox a legizmosabb program amivel évek óta találkoztunk, csak sajnos lomha kicsit, meg olyan sok erőforrást eszik, hogy mindannyiunkak könnybelábad a szeme olykor.
Bár rendes megoldás még mindig nincs a problémára, kicsit tudunk trükközgetni.
Ha a browser.cache.disk.capacity paramétert valami ésszerűen alacsony számra rakod, akkor bizonyos mértékben gátat szabhatsz az istentelen memória orgiának. Computerworld ökölszabályként azt javasolja, hogy 512MB és 1GB között kezdjünk 15000-as értékkel, 128M és 512M között meg inkább 5000-et próbáljuk meg!
Hasznos még, ha bekapcsolod a config.trim_on_minimize funkciót, ami kiírja a sok szemetet lemezre, ha minimalizálod a Firefoxot. Visszaugrik a foglalt memória kb 10K-ra, és mikor visszarakod teljes méretre megint, akkor is kicsit jobban viseli magát.
Van még pár hasonló trükk a tarsolyodban? Hagyd őket bátran itt a kommentekben!
2007. június 12., kedd
Gyakorlás a Jundôkánban
Mint írtam, az elmúlt hetet Okinawán töltöttem, és meglátogattam egy helyi karate dôjôt. Vicces módon sikerült random betévedni az egyik leghíresebb Goju Ryu dôjôba, a Jundôkan-ba. Tele volt a hely 6-7-8. danos öreg sensei-ekkel, de ez elsőre nem tűnt fel, erről majd később.
A dôjô
Több okinawai egyesület honlapját is megnéztem, de mivel ez pont közel volt a szállodához (negyed óra gyalog), erre esett a választásom, szinte véletlenszerűen.
Hívatlanul, ajánlólevél nélkül állítottam be szerda este, mondtam, hogy gyakorolni szeretnék. Gondoltam olyan lesz mint otthon, mondják, hogy ez remek, gyerünk, állj be, még meg is veregetik a vállam, ehhez képest néztek, hogy mit keresek itt, kérdezgették, hogy mégis milyen stílust gyakorlok, valamiért fontosnak tűnt. Leültettek, hogy várjam meg a kaichô-t, az egyesület elnökét, vele beszéljem meg a dolgot.
Mesteremről, Fujimoto Sadaharu senseiről, és iskolájáról, a Shôbukai-ról nem nagyon hallottak előtte, én meg nem tudtam megmondani, hogy pontosan milyen stílust gyakorlunk*, mivel a Mester különböző stílusokból alakította ki a saját stílusát. Nagyjából tisztáztuk, hogy bármi legyen is az amit gyakorlok, nem sok köze van a Goju ryu-hoz, így ezek után felvetődött, hogy akkor végső soron mi a halált akarok én tőlük. Ezen a ponton kissé megszeppenve mondtam, hogy hát én csak gyakorolni jöttem, gondoltam nem gáz, jorosku onegájsimász. Aztán mondta a kaichô, hogy oké, beállhatok fehér övvel alap edzésre, az oktatás díja 5000 jen. Mondtam, hogy nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, inkább akkor megnézném a gyakorlást a padról, ha szabad.
Végül csak beálltam, mert kiderült, hogy 5000 jenért edzhetek a hét végéig, és 4 edzésért már megéri kifizetni ennyi pénzt. Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen híres iskolába tévedtem. Mint említettem, ennyi 6-7-8. danos mestert egy rakáson nem sok helyen lát az ember. Szóval pláne.
Közben beállított három kigyúrt fehér srác is, ijesztően néztek ki, de az edzés után sokkal barátságosabbak voltak, kiderült, hogy új-zélandiak, egy hétig vannak itt, minden nap gyakorolnak.
Az edzés - [kicsit szakmai, nem karatésok nyugodtan ugorjanak a következő részhez]
A szerdai edzés pont csoportos volt, a többi nem. A dôjô délután 2-től este 10-ig van nyitva, mindig van benn néhány karatéka, párokban vagy egyedül gyakorolnak megszállottan, kivéve amikor csak röhögcsélnek. Igen, van olyan is. :-)
Az egyik tanítvány megmutatta nekem a jumbitaizo-t, a bemelegítést, lazítást -- goju ryuban ez is kötött. Voltak benne szokatlan, de hatékonynak tűnő elemek.
A kihon kemény, tempós volt. A goju ryu és a mester stílusa között van néhány alapvető különbség, de nagyjából megegyeznek a technikák, úgyhogy nem lógtam ki feltűnően. Pár apróbb eltérés:
A dôjô
Több okinawai egyesület honlapját is megnéztem, de mivel ez pont közel volt a szállodához (negyed óra gyalog), erre esett a választásom, szinte véletlenszerűen.
Hívatlanul, ajánlólevél nélkül állítottam be szerda este, mondtam, hogy gyakorolni szeretnék. Gondoltam olyan lesz mint otthon, mondják, hogy ez remek, gyerünk, állj be, még meg is veregetik a vállam, ehhez képest néztek, hogy mit keresek itt, kérdezgették, hogy mégis milyen stílust gyakorlok, valamiért fontosnak tűnt. Leültettek, hogy várjam meg a kaichô-t, az egyesület elnökét, vele beszéljem meg a dolgot.Mesteremről, Fujimoto Sadaharu senseiről, és iskolájáról, a Shôbukai-ról nem nagyon hallottak előtte, én meg nem tudtam megmondani, hogy pontosan milyen stílust gyakorlunk*, mivel a Mester különböző stílusokból alakította ki a saját stílusát. Nagyjából tisztáztuk, hogy bármi legyen is az amit gyakorlok, nem sok köze van a Goju ryu-hoz, így ezek után felvetődött, hogy akkor végső soron mi a halált akarok én tőlük. Ezen a ponton kissé megszeppenve mondtam, hogy hát én csak gyakorolni jöttem, gondoltam nem gáz, jorosku onegájsimász. Aztán mondta a kaichô, hogy oké, beállhatok fehér övvel alap edzésre, az oktatás díja 5000 jen. Mondtam, hogy nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, inkább akkor megnézném a gyakorlást a padról, ha szabad.
Végül csak beálltam, mert kiderült, hogy 5000 jenért edzhetek a hét végéig, és 4 edzésért már megéri kifizetni ennyi pénzt. Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen híres iskolába tévedtem. Mint említettem, ennyi 6-7-8. danos mestert egy rakáson nem sok helyen lát az ember. Szóval pláne.
Közben beállított három kigyúrt fehér srác is, ijesztően néztek ki, de az edzés után sokkal barátságosabbak voltak, kiderült, hogy új-zélandiak, egy hétig vannak itt, minden nap gyakorolnak.
Az edzés - [kicsit szakmai, nem karatésok nyugodtan ugorjanak a következő részhez]
A szerdai edzés pont csoportos volt, a többi nem. A dôjô délután 2-től este 10-ig van nyitva, mindig van benn néhány karatéka, párokban vagy egyedül gyakorolnak megszállottan, kivéve amikor csak röhögcsélnek. Igen, van olyan is. :-)
Az egyik tanítvány megmutatta nekem a jumbitaizo-t, a bemelegítést, lazítást -- goju ryuban ez is kötött. Voltak benne szokatlan, de hatékonynak tűnő elemek.
A kihon kemény, tempós volt. A goju ryu és a mester stílusa között van néhány alapvető különbség, de nagyjából megegyeznek a technikák, úgyhogy nem lógtam ki feltűnően. Pár apróbb eltérés:
- magasabb hikite, teljesen hátrahúzott kéz, kidüllesztett mellkas
- védéseknél a másik kéz úgy mozog, hogy közben végig védi a testet
- sokkal mélyebb alapállások (a shiko dachi és a zenkutsu dachi) - ennek a csípőm nem örült
- hami kamae helyett sanchin dachi
A tanulás amúgy elég jól ment, első nap megtanultam 2 katát, a Gekusai ichi-t és a Gekusai ni-t. Másnap hozzávettük a Saifa nevűt. Küzdést nem láttam egyáltalán, nagyjából katáztunk, kihonoztunk és más érdekes gyakorlatokat csináltunk végig.
Elég sok erősítés volt, a képeken látszik, hogy sok súlyzó, és egyéb erősítő eszköz sorakozik a falak mellett. Erőnlétre és állóképességre elég nagy hangsúlyt fektetnek, nagyjából annyit mint mi otthon, Jersy mester dôjôjában.
Volt egy kote-ate nevű gyakorlat, ha jól emlékszem a kifejezésre, ami abból áll, hogy a pároddal összeütöd az alkarod, ezzel erősítve azokat a felületeket, amiket védés közben használsz. Ezt azért szerettem, mert mindenkinek jól szétvertem a kezét, és volt egy kis sikerélményem.
Gyakoroltuk a sanchin katát, ami csak a goju ryuban létezik. Nagyon lassú technikák, erős légzéssel, megfeszített izmokkal, az alhasból indítva, harából. Érdekes, és fontos gyakorlat, más stílusok nem fordítanak ekkora figyelmet arra, hogy minden technikának az ereje a harából ered, csak magasabb szinten éreznek rá a tanítványok sokszor maguktól, intuitívan, nem ennyire explicit a gyakorlása, mint a goju ryuban.
Egyébként jó volt, mert hagyták feltűrni a karategi ujját, amitől én kb 28 százalékkal erősebb vagyok. Fujimoto mesternél rámaszóltak.
Sörözés a mesterekkel
Csütörtök este az egyik öreg sensei meghívott sörözni egy kis izakayába (kocsmába) a dôjô közelében. Amikor bementünk, ott volt már a kaichô, awamorit iszogatott, nekünk sört rendeltek. Kérdezgettek mindenféléről, mesélték, hogy voltak tavaly Magyarországon szemináriumot tartani. Azt mondták, hogy jó a borunk, bár a kaichônak nagyon nem ízlett az aszú, túl édesnek találta, igyák azt az asszonyok szerinte. Most májusban Bécsben voltak ők ketten, szintén szemináriumot tartottak. Az öreg mester elmesélte milyen vicces volt, mikor Bécsben az utcán heilhitlerezett, meg karlendített, mondták az osztrákok, hogy talán nem kéne. Tényleg vicces elképzelni egy kicsi japán apókát amint a Schönbrunn kastély előtt karlendítve masírozik, közben meg tudod, hogy összepakolna egy század rohamrendőrt, mielőtt kimondanák, hogy "achtung". A mester egyébként tényleg iszonyat gyors, ilyet még soha nem láttam, Fujimoto mesternél sem. Később adott egy névjegykártyát, amiről kiderült, hogy ő Taira sensei, és 8. danos, akkor kicsit leesett az állam. Többek között azt emelném ki, hogy fiatal korában mikor elkezdett judózni napi 8 órát gyakorolt, és két hónap alatt megszerezte a fekete övet.
Érdemes megnézni ezt a videót is. Az elején ugyan abban az izakayában beszél, ahol voltunk, ráadásul pont ugyanott ül, ahol aznap ült. Én a baseball sapkás faszi helyén ültem. Kár, hogy a videón nem jön át igazán, hogy milyen elképesztően gyors, ezt a fickót tényleg látni kell, hogy elhidd.
Később aztán előkerültek az új-zélandiak is, meg egy rakás szasimi, awamori, meg egyéb jóság, egy jó darabig még iszogatunk, fél egykor értem vissza a szállodába. Mikor a pénztárcámat készítettem Taira sensei mondta, hogy ne aggódjak a számla miatt: összeségében kurvára megérte 5000 jent kifizetni a tanításért, főleg hogy megittam ingyen két sört, egy fél üveg awamorit, megettem két tál szashimit, két tál tésztát, meg egy csomó krumplit.
Elég elképesztő élmény, amikor az ember két 8. danos mesterrel sörözget. Többször mondták, hogy itt mindenki brother, nem hordják fenn az orrukat, pedig nincs a világon még egy ilyen mester, mint Taira sensei. Ugyan úgy, ahogy nincs a világon még egy olyan mester, mint Fujimoto sensei. Fantasztikus ilyen mesterektől tanulni, hatalmas mázli, hogy pont ebbe a dojoba tévedtem be. Lehet nem véletlenül alakult így a karmám, biztos akar velem valamit istenke.
* később kiderült, hogy a mester stílusa a Shito Ryu-ból származik. Az egyik mester hallott Fujimoto mesterről, ő mondta meg, aztán beugrott nekem is, hogy valami ilyesmit magyaráztak. Nem volt világos, hogy a Shobukai nem egy stílus neve, hanem az egyesületé/iskoláé. Illetve mivel a mester kialakította a saját stílusát, ezért a Shobukai név egyben a stílust is jelöli. Bonyolult. Karate, azt' jónapot.
Elég sok erősítés volt, a képeken látszik, hogy sok súlyzó, és egyéb erősítő eszköz sorakozik a falak mellett. Erőnlétre és állóképességre elég nagy hangsúlyt fektetnek, nagyjából annyit mint mi otthon, Jersy mester dôjôjában.Volt egy kote-ate nevű gyakorlat, ha jól emlékszem a kifejezésre, ami abból áll, hogy a pároddal összeütöd az alkarod, ezzel erősítve azokat a felületeket, amiket védés közben használsz. Ezt azért szerettem, mert mindenkinek jól szétvertem a kezét, és volt egy kis sikerélményem.
Gyakoroltuk a sanchin katát, ami csak a goju ryuban létezik. Nagyon lassú technikák, erős légzéssel, megfeszített izmokkal, az alhasból indítva, harából. Érdekes, és fontos gyakorlat, más stílusok nem fordítanak ekkora figyelmet arra, hogy minden technikának az ereje a harából ered, csak magasabb szinten éreznek rá a tanítványok sokszor maguktól, intuitívan, nem ennyire explicit a gyakorlása, mint a goju ryuban.
Egyébként jó volt, mert hagyták feltűrni a karategi ujját, amitől én kb 28 százalékkal erősebb vagyok. Fujimoto mesternél rámaszóltak.
Sörözés a mesterekkel
Csütörtök este az egyik öreg sensei meghívott sörözni egy kis izakayába (kocsmába) a dôjô közelében. Amikor bementünk, ott volt már a kaichô, awamorit iszogatott, nekünk sört rendeltek. Kérdezgettek mindenféléről, mesélték, hogy voltak tavaly Magyarországon szemináriumot tartani. Azt mondták, hogy jó a borunk, bár a kaichônak nagyon nem ízlett az aszú, túl édesnek találta, igyák azt az asszonyok szerinte. Most májusban Bécsben voltak ők ketten, szintén szemináriumot tartottak. Az öreg mester elmesélte milyen vicces volt, mikor Bécsben az utcán heilhitlerezett, meg karlendített, mondták az osztrákok, hogy talán nem kéne. Tényleg vicces elképzelni egy kicsi japán apókát amint a Schönbrunn kastély előtt karlendítve masírozik, közben meg tudod, hogy összepakolna egy század rohamrendőrt, mielőtt kimondanák, hogy "achtung". A mester egyébként tényleg iszonyat gyors, ilyet még soha nem láttam, Fujimoto mesternél sem. Később adott egy névjegykártyát, amiről kiderült, hogy ő Taira sensei, és 8. danos, akkor kicsit leesett az állam. Többek között azt emelném ki, hogy fiatal korában mikor elkezdett judózni napi 8 órát gyakorolt, és két hónap alatt megszerezte a fekete övet.
Érdemes megnézni ezt a videót is. Az elején ugyan abban az izakayában beszél, ahol voltunk, ráadásul pont ugyanott ül, ahol aznap ült. Én a baseball sapkás faszi helyén ültem. Kár, hogy a videón nem jön át igazán, hogy milyen elképesztően gyors, ezt a fickót tényleg látni kell, hogy elhidd.
Később aztán előkerültek az új-zélandiak is, meg egy rakás szasimi, awamori, meg egyéb jóság, egy jó darabig még iszogatunk, fél egykor értem vissza a szállodába. Mikor a pénztárcámat készítettem Taira sensei mondta, hogy ne aggódjak a számla miatt: összeségében kurvára megérte 5000 jent kifizetni a tanításért, főleg hogy megittam ingyen két sört, egy fél üveg awamorit, megettem két tál szashimit, két tál tésztát, meg egy csomó krumplit.
Elég elképesztő élmény, amikor az ember két 8. danos mesterrel sörözget. Többször mondták, hogy itt mindenki brother, nem hordják fenn az orrukat, pedig nincs a világon még egy ilyen mester, mint Taira sensei. Ugyan úgy, ahogy nincs a világon még egy olyan mester, mint Fujimoto sensei. Fantasztikus ilyen mesterektől tanulni, hatalmas mázli, hogy pont ebbe a dojoba tévedtem be. Lehet nem véletlenül alakult így a karmám, biztos akar velem valamit istenke.* később kiderült, hogy a mester stílusa a Shito Ryu-ból származik. Az egyik mester hallott Fujimoto mesterről, ő mondta meg, aztán beugrott nekem is, hogy valami ilyesmit magyaráztak. Nem volt világos, hogy a Shobukai nem egy stílus neve, hanem az egyesületé/iskoláé. Illetve mivel a mester kialakította a saját stílusát, ezért a Shobukai név egyben a stílust is jelöli. Bonyolult. Karate, azt' jónapot.
2007. június 11., hétfő
Hazaértem Okinawáról
Okinawa jó móka volt, Zoli barátom megírta a blogjában az élményeinket, én nem fogom, olvassátok el az ő beszámolóját, ha érdekel, hogy mi történt velünk.
Zoli szintén írt egy bejegyzést a japán kórházakról, nagyon érdekes, olvassátok el. Lelombozóan drasztikus a színvonalbeli különbség az egészségügy helyzetében.
Az okinawai dôjô hatalmas élmény volt, már megírtam a riportot, csak kell egy pár kép, úgyhogy majd este töltöm fel ide a blogra. Ma vagy holnap utolérem magam a Project 365 képeimmel is, szóval felkerülnek a legjobb képek Okinawáról. Már alig várjátok.
2007. június 6., szerda
Okinawa
Azert nincs uj tartalom, mert Okinawan kergetjuk a halakat. Ez egy kb. tropusi sziget, de nem kell nagyon irigykedni, mert jobbara esik. Esos evszakban tropusi szigetre menni -- nem okos.
Ma meglatogatok egy helyi dojot, hiszen az Okinawai karate Japanon kivul vilaghiru, irok rola beszamolot, ha erdekes lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
